Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1899

18

Megtanulta nyelvünket, azt az édes hazai nyelvet, mely oly kedvesen hangzott el ajkairól; belemerült ama költők müveibe, kik a magyar hazáról, magyar népről zengenek. Elmerengett letűnt dicsőségünk emlékein, aDnak a Koronának varázsán, melyet ősei viseltek, a mely oly fényesen ra- gyog, — pedig mostan is — vérrel áztatott földből ásták ki. Megértette sóhajainkat egy jobb jövő iránt, mert abban az időben csak sóhajtania volt szabad a nemzetnek. Vérbe fojtott szabadságharczunk terein még a hősök vére piros- lott; a romok, kormos falak, a családok feldúlt boldogságát, a letiport haza boldogságát hirdették. A leigázott nemzet jajszavát elnyomta az önkényuralom .... A félreértés örvénye sohasem volt mélyebb és tátongóbb, mint akkor az elnyomatás sötét korszakában. Mikor nincs senkije a magyarnak, ki gyászos helyzetében pártját fogná, Erzsébet királyné szeretettel fordul feléje, és költögeti a tetszhalálban dermedő magyar hazát. Áldott keze sirdombokat egyengetett simára, lelkének tüze felszáritá a harczi mezőkről a mártírok még párolgó vértócsáit és nemes árnya végigsuhant hazánkon, fátyolt szőve a félreértés gyászos emlékeire.

Erzsébet királyné, mint áldás jött a magyarok körébe, kedves arczárói egy szebb jövő reménye mosolygott reájok. „Vele szemközt az egész nemzet költői érzettel telik el; mert hiszen csak egy valódi költészet van a világon és ez: a szeretet. E szeretetnek és királynénk jó szívének köszönhetjük, hogy újra valósággá lett a magyar haza, hogy újra ragyog Szt.-István koronája. Századoknak kellett lefolynia, mig elérkezett benne a magyar királyné eszményképe, hogy a király és nemzet annyi balsors után kibékülve, egymással újra szeretetben és hűségben egyesültek. A királyasszony vállára tett korona fénye varázsolta feledhetetlen nappá az 18(37. jún. 8-át, mely a kigyezést, Erzsébet királyné és Deák Ferencz alkotását, a magyar nép millióninak örömére megpecsételő. Buda várából a föld egyik legnemesebb lényével, bájos királynénkkal a király oldalán, kezünkbe adatott sorsunk kulcsa, melylyel szabad kézzel a jövőbe nyithatunk. Üdv a legnemesebb hölgynek, — kiáltott föl Kemény a koronázás napján — üdv koronás királynénknak, kinek nemzetünk iránti vonzalma örök időkre élni fog e nemzet hálás emlékezetében.

Azóta a magyar királyné minden örömünkben és bána-