Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1898
4 fölé, mely ez által megvalósul. A Sacramento halmaiban marokkal lehet szedni az aranyat — mondja egy kiváló amerikai iró — de én nem utazom azért, hogy kincset találjak; de ha volna oly mágnes, mely rámutatna azokra az országokra és házakra, a hol a valódi nagy s szellemileg gazdag emberek laknak: mindenemet eladnám, hogy azt megvehessem s még ma útra kelnék. Minden dolog foglalatoskodik azzal, hogy megírja a maga történetét. A bolygó árnyékától kisérve halad tova. A legördülő szikla nyomot hagy maga után a hegyoldalban, a folyam árkot tör a földben, az állatok csontjaikat hagyják a rétegben s a moszat és falevél szerény emlékirást a kőszénben. Az ember minden cselekménye beírja magát társai emlékezetébe s az önmaga arczába és modorába. Derült kedély — mondja bölcs Salamon — az elégedett arczban tükröződik vissza, derült kedély úgy hat, mint az orvosság. Tényleg a kedvesség elégedett szellemet, tiszta szivet és szives szerető lényt tételez fel. Képét akarván commentálni e nemös lelkű emberbarátnak tisztán és egyszerűen, mint az körünkben él, talán jobb, ha a tükör, melyen az feltűnik, nem kölcsönöz sugarakat ott, hol hívségnél szebb magasztalás nem lehet. A kép eleven, mint eleven az is, a mit mutat. Az emberben az emlékezés oly neme a tükörnek, mely felvéve a környező személyek vagy tárgyak képét, meg- elevenül s jij rendbe csoportosítja azokat. A tények, melyeket magába vett, nem feküsznek benne tétlenül; némelyek ugyan elhalványulnak, de mások annál jobban fénylenek. A tulajdonságok állandók; az emberek, akikben több-kevesebb van azokból, elmúlnak; de a tulajdonság egy más homlokon csillan fel. Az emberi nevelés és tevékenység korlátái közt is elmondhatjuk, azért léteznek nagy emberek, hogy még nagyobbak legyenek. Az emberiség minden korban csak kevesekhez ragaszkodott, a kik vagy az eszme, kiválóságánál fogva, mely
