Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1895
12 Az első magyar tartományi rendfönök, Zajkányi Lénául (1721—1726) kimondá, hogy a rendtagok a hittanulmányok hallgatása végett ne küldessenek külföldre. Állítsunk hittani intézetet rendi növendékeink számára — volt a vezérelv. Sok küzdelem, nehéz munka árán az ige testté lön. Zajkányi Lénárdnak és Alapy (Halapy) Szilárdnak sikerült az eszmét megvalósítani. A magyar kegyesrend saját hittani intézettel büszkélkedhetett. Büszkélkedtetett, mert kiváló erők hirdették a vallás- és erkölcstan magasztos eszméit. Egy Alber Jánosra, egy Dezericki Imrére, Pállya Istvánra stb. büszkeséggel hivatkozhatik mindig a kegyesrend. Mély tudomány, igazi vallásosság jellemezték e férfiakat. Nagy tudományú férfiak vezetése mellett sajátította el Katona Dénes a theológiai tudományokat. Tanárai közül megemlítjük: Hepner Ignácot, Karácsonyi Incét, a ki Dugonicsnak Példabeszédeit adta ki, Kelle Lipótot, Padolay Menyhértet, Schreier Norbertét, a philosophust.1) Ily kiváló tudósok vezetése alatt végezte el Katona Dénes theológiai tanulmányait kitűnő sikerrel. A theológiai tanfolyam első évének befejezése után Nyitrán, 1809. március 9 én, forró vágya teljesedett. Az egyház áldozópap tagjává szentelték fel. Most már mint teljesen kész piarista, visszatérhetett az ifjúság körébe. Újból kedvenc foglalkozásának a tanításnak élhetett. A következő iskola év elején ismét Tatán találálkozunk vele, mint a nyelvészeti és szónoklati osztályok tanárával. m. (1810-1829.) (Tatán a nyelvészeti és szónoklati osztály tanára. Lyceumi tanár Szegeden. Történelmi dolgozatai. A szegedi társház és iskola százados ünnepe. Katona Dénes ódája. Utazása Belgrádha, Mehádiába, Tátrába. Útleírásai. A kolozsvári gymnasium- ban a történelem tanára. Kolozsvárott kiadott történelmi dolgozatai. Tatán másod- házfönök. Lévai házfőnök és gymnasiumi igazgató. Barsmegye megválasztja asses- sornak. Viszonya a főpapokkal. Alkalmi költeményei. Síriratai. r Ujúlt erővel, friss munkakedvvel látott ismét kedvenc foglalkozásához, a tanításhoz. Tatai tanárkodása csak három ’) L. Csősz Imre: A kegyes tanítórendiek Nyitrán. Nyitra, 1879.
