Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1891
A szőlő. (Vitis vinifera. L.) la már mindenki tudja, hogy az ember idomító keze s ápoló gondossága alatt, mennyire megváltoznak egyes növények, úgy egész formájokra, mint termésök értékére nézve. Míg a nemes gyümölcsöt termő szilvafa őse, a kökénybokor, ma is ott szerénykedik a lankás talajú erdőszéleken, vagy országutak mellett; a finomabbnál-finomabb körte fajoké pedig az erdő tisztására, vagy a nap égető sugarainak kitett dombok tetejére szorult ki, mintha a lomberdő száműzte volna, fanyar gyümölcse miatt: addig a cultura hatását élvező fajrokonok, kertjeink díszét képezik és zamatos gyümölcsükkel róják le hálájokat az embernek, ki őket ápolásba részesítette. De viszont az egyes növények is rendkívül nagy szerepet játszottak az ember művelődés történetében; mert a mint egyes növények szolgálatába léptek az embernek, úgy az ember önkénytelen rabja lett azoknak. Lemondott kóborló életmódjáról; a táplálékot adó növények és ültetvények közelében épült kunyhó volt ama kapocs, mely az embert állandóan egy helyhez kötötte; nem különben e kezdetleges hajlékban találjuk a család, majd a község és városok keletkezésének alapját, kiinduló pontját. Nem szádékom a praehistoricus idők homályába visszamenni, és ott a primitív ember vegetatív életmódját kutatni; de röviden érinteni akarom ama természeti viszonyokat és erőket, melyek az ember kezdetleges életmódjának megváltoztatására, mintegy kényszerítő hatást gyakoroltak. Az első hatalmas factor, mely az embert bizonyos tény
