Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1886
Vergil alvilága.*) „Sit mihi fas audita loqui." Verg. A népek életében, a mennyire csak visszamehetnek kutatásaink, sehol sem találjuk szilárd hitté válva azt a gondolatot, hogy a halállal az életnek egyszer s mindenkorra vége lenne. Minden nép hitt a milyen, olyan formában az életnek a halál után való folytatásában. Nem a tudomány vívmánya a tulvilági élet gondolata, hanem már a primitiv emberi észnek is olyan sejtelme, melyet a tudomány fejlődése erős meggyőződéssé fejlesztett az ember lelkében. A rómaiaknak, a kikhez tárgyam vezet, oly erős volt az életnek halál után való folytatásáról táplált hite, hogy halottukkal együtt mind eltemették azt, a mire földi életében szüksége volt s a miről tehát azt hitték, hogy a föld alatt folytatandó életben is szükséges lesz neki. Szomjának enyhítésére bort öntöttek s éhségének csillapítására ételeket raktak sírjára. A temetés minden szertartásaival együtt arra való volt, hogy azzal a halottat — jövendő életének helyére — a földbe zárván s minden szükségessel ellátván hosszan*) Gyakran olvas vagy hall az ember nézetnyilvánitásokat a fölött, hogy mit kell egy programm-értekezésnek tartalmaznia. Vannak, a kik az értesítő első lapjait kizárólag a paedagogia számára akarják lefoglalni; mások tudományos kérdés fejtegetését, az illető iskola belső állapotára és történetére, vagy pedig az illető város és vidék nép-, helyvagy természetrajzi viszonyaira vonatkozó adatok közlését kívánják. Vannak végre olyanok, a kik nem akarják kizárólagosan egyik vagy másik tárgy körének tartani fel, hanem — a mint eddig is usüsban volt — szabad kezet hagyni a közlemény tárgyának a megválasztására nézve. Én több okból ez utóbbiak közé sorakozom, azzal a könnyen érthető megszorítással azonban, hogy a tárgy megválasztásában és előadásában az irányadó szempontot annak a közönségnek kell szolgáltatnia, a melynek az értesítő kezén forog, tehát : a tanulóknak, szülőknek és tanférfiaknak, ezek utján még legfölebb az érdeklődőknek. Csak a tanári testületek belső ügyeinek traktálását és legtöbbször pelengérre valö állítását tartom — bizonyára sokadmagammal — a tanuló ifjúságra való tekintetből károsnak. Pedig hány paedagogiai programm-értekezés nem esik ebbe a szarvas hibába ! Az ilyenek közlése pedig a tanügyi szak-közlönyök feladata. Bármily tárgyú értekezés helyt foglalhat tehát az értesítőben, csak olvasó közönségének igényeire való tekintettel készüljön. Erre törekedtem én is közlésem tárgyának megválasztásában és előadásában. S ha értesítőnk terjedelmére való tekintetből nem bocsátkozhattam is tárgyamnak bővebb históriai fejtegetésébe: biztat a remény, hogy egy vagy más részben czélt érek vele.
