Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1885

6

A klasszikái nyelvek, nem is tekintve a fő czélt, melyet tanításuk által elérni akarunk, t. i. az ókori irodalom örök értékű remekeinek tanulmányozását és élvezetét, már csak azért is fontosak, mivel legalkalmasabb segédeszközei a nyelvtörvényekben s általán a nyelvtudományban való tájékozódásnak.

A görög nyelv bámulatos alakgazdagsága s hangoztatási rendszere mellett legremekebbül mutatja a hangváltozások különféle nemeit, a szóképzés és összetétel törvényeit, minden tudományos nyelvbuvárlatnak e legfontontosabb elemeit; s igy alaktana, eltekintve logikai s észfejlesztő hatásától, már magában érdeket keltő.

Ugyanaz mondható általán a latinról is. E remek nyelv, melynek hivatása világtörténelmi, mely nemcsak a világegyháznak mai napig, de a világ összes müveit nemzeteinek is nyelve volt, eltekintve férfias erejétől, mi kiválóan szónoki remekek előadására teszi alkalmassá, s igy e természetes hajlama az ifjú kebelnek, mely iránt lelke teljes erejéből felhevül, már Livius, Sallustius, de még inkább Ciceró és Tacitus olvasása alkalmával legbővebb táplálékot nyer : ettől, mondom, eltekintve, szókészlete és szótári kincstartalmával, mely nélkül müveit ember el nem lehet, már az első előadási órában megnyerte rokonszenvünket, hangjai híven kisérnek földi pályánkon keresztül, s csak durva és erőszakos kéz képes e rokonszenvet iránta kebeléből kiirtani.

És ki meri e nyelvek tanulására fordított időt és fáradságot kárbaveszett munkának mondani! Ki meri a múltnak e dicső örökségét, melyből nemzetek szívták lelkesedésüket, szentségtelen kézzel illetni!

Széchenyi nagy szellemének, a próféta-lelkű Simeonnak üldöző árnyait idéznők fel nemzetünk hazafisága ellen, ha a nemzet jobbjainak kebeléből nagy múltúnk iránti kegyeletünknek e legszebb emlékjelét lerontani, hazafiul lelkesedésünk e gyújtó szikráját kioltani merészelnők. ^Szolgáljon a latin nyelv — igy szól , Hunnia* cimü müvében a lánglelkü magyar Prometheus — szolgáljon az ezután is a férfias tömött szólás és írásmód példájául, és legyen mindenekfelett halhatatlan remekei áltál buzdítója nemzetünknek római hon- szeretetre, római nagylelkűségre, római nagyságra!*

E nyelven rajzolták nemzetünk viszontagsággal teljes történetét ama halhatatlan szellemek, kiknek hamvai iránt