Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881
19 Valónk szépsége több alakban jelenhetik meg; de bárhogyan is jelentkezzék, mindig megkapja az az ép szivet és fogékony lelket; mert fölkelti azt az érzést, mely mindnyájunkkal közös, s őstestvériségünkre utal. Egy atyánk, egy sz. Istenünk; épen azért, nem megragadó-e áléit és szárnyaszegett korunkban is a tettetést nem ismerő vallásoság benső nyilatkozata? Ez megtisztítja, lelkesíti és bátorítva fölemeli a szépért lángoló vagy epedve csüggedő lelket; mig a babonaság- vagy látszatból származó ájtat lever s elkedvetlenít! Valóban az ember ma is csak annyit ér, a mennyi igaz gyöngyöt hord keblében ; a föld pora ragyoghat ugyan rajtunk, de szívtelenül barmosít s a sárba tipor. Az igazi vallásosság gyönyört vet a keblekbe, mig a szabadelviisködő hitetlen szájongás megöli a lelkiisméretet, s helyébe átkot hint, s a zsiványság százszemű hidrafejeit sokasítja. A vallásosan nevelt gyarló lehet; de az elméncz tettető, vagy hitetlen szabadoncz, meggyilkolója a szabadságnak; énjét tekintve, maga iránt lágy mindenben, s mások iránt, a hol csak teheti, zsarnok és gonosz; s ha látszólag egy ideig jó is, nem az valóban; mert ravasz, s nincs igaz szeretete. Ez átka volt és lesz az emberiségnek, mindaddig, mig az egyoldalú nevelés félállatokat s félembereket ad a társadalomnak. Ma a kedélyre kevés a gond nevelésünkben, vagy legalább nem annyi és olyan, a mennyi- és a minőnek kellene lenni; az értelemfejtés és a tudás sokasítása szívnélkül mire visz megmondja korunk finom zsiványsága, s az elharapódzó látszatós becsületesség szomorú áramlata. Alig bízunk ma már valakiben; mert a szédelgés és nyomorult kapzsiság még ott is jelentkezik, hol azt ellensúlyozni inkább hívatvák, mint befogadni; méltány és igazság csaknem üres fogalmak ott, hol önzésből a léhaság is kegyeidre talál. Ide-oda kapkodnak a szereplők őszinte jóakarat nélkül s nem tudják a sok bajt meggyógyítani; mert igazán nem is akarják. Beteg most az egész világ, úgy látszik; mert fiai önzése oly nagy és erős, hogy a kevés, itt-ott mégis található jószándékot« annyira eltemeti, hogy az fel sem tűnhetik, vagy ha mégis szembeötlik, elnyomja a nagy hang és számtömeg, mint dudva a nemes növényt; pedig porond közt is nemesfém az arany! A pártos czimboraság, jóban és roszban, most az vezérlő, erkölcsi öszszetartás nélkül; ennek hatalma által még az arczátlan tudatlanság is tekintélyősködik már, s nem irtózik hitvány cselszövényeivel orozva harapó eb módjára a becsületen rágódni. Meddig lesz ez igy, nem tudom ; de hogy nem jól van, a felhozott jelesek példája bőven igazolja. A becsületesség, a vallásos buzgalom tisztes példájaúl úgy szólván egyenkint és összesen fölállíthatok említett jeleseink; kik nemcsak gyér. mekkorukban, de férfi napjaikban is tündöklőitek erényeik által, mintegy
