Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1875
A) Egy pár őszinte szó az igazgatótól, és a lefolyt tanév mozzanatai. Minden tanodának élete becses lapot képez valamely vidék művelődésének történetében. Yirulásának örvendő tanintézet tanárai jótékony napként hatnak nemcsak az ifjú nemzedék, hanem sokszor az egész vidék szellemfejlődésére. Boldogok, ha sikerült nekik a szunnyadó tehetségeket tevékeny életre ébreszteni! Mert valamint az anyag termékenységét igen sok tényező szerencsés közreműködésének lehet köszönni: úgy a jövő nemzedék teljes kiképeztetése, a haza-és magáncsaládok javára csak akkor sikerülhet igazán; ha az erkölcs és tudomány nemes magva nemcsak okszerűen művelt talajba esik, hanem ha semminemű moralis csapás nem nehezíti a nevelés várvavárt eredményét. Ily még a fagy, jégvihar és aszálynál is rombolóbb hatást gyakorolnak a szülők és felnőtteknek a romlatlan ifjúság előtt a vallás, a tanári kar, a tudomány s a jó erkölcs elleni meggondolatlan és tiszteletnélküli nyilatkozatai. A napról-napra elharapózó rósz példák úgy is megmételyezik a jövő nemzedék erkölcseit, s a rosszabb ivadékoknak vájjon fogja-e ismét egy költő füleibe dörögni a „romlásnak indult hajdan erős magyar- féle elveket? nem tudom, de hogy a tanuló ifjúság szorgalma iránti közöny, az élvezetvágy s a túlságos a tudományok komoly foglalatosságát megmételyező szórakozás napi renden vannak. — Fájdalom mindnyájan tapasztaljuk — s mind ezt a szülők a korkövetelraényei gyanánt maguk mozdítják elő — a legbuzgóbban! Mily fényesebb eredményeket látnánk, ha a szülők a szeretet tárgy fuvalmával a gyermekekbe har- matoztatnák a kötelmek érzetét Isten önmaguk, s .embertársaik iránt! Ott, hol a következetes eljárás által kivívott szülői tekintély, engedelmesség — és folytonos jó irányú tevékenységhez vannak szoktatva a gyermekek: oh ott az iskola könnyen nélkülözheti a spártai szigort, ott naponkint halad a gyermek tudomány és jó erkölcsben saját javára, a szülők és rokonok örömére s a közmivelődés meg a drága haza előnyére. Ott a jövő nemzedék — a jövő honfiak iránt a legjobb reménynyel kecsegtetheti minden jó hazafi magát. Ámde az ifjú csemetének langyos esőként az ösztön is szükséges, és pedig annál inkább nélkülöz- hetlen az, minél inkább van az ifjúság előtt elrejtve jövője. Ösztönre szorult a haladottabb korú ember is, mely nemes ambitiót szül. E nélkül nagy tettek soha sem jöhetnek létre. Épen igy az ifjú nemzedék kiképeztetése sem haladhat oly sikerrel, mint azt a tanárok legőszintébb buzgalma óhajtaná, s a szülők s közhaza áldozatai szerint elvárhatnák sőt követelhetnék. A tanodában az ösztön legnagyobb erejével bir az érdemsorozat, melyre a jó és szorgalmas ifjú méltán büszke; mert hisz az tevékenysége s erkölcsi viseletének hű hévmérője s az önismeretnek igazi tükre, s melyet a hanyag mindig siirü fátyollal szeretne bevonni, hogy magát szépítse és szülőit ámítsa! És ime ezen ösztön az, mely korunkban az iskola falain kívül hiányzik, ez volna egyedül, mely az ifjú nemzedéket fáradalmaiért, őszinte igyekezetéért némikép jutalmazná, a hanyagabbakat pedig nagyobb tevékenységre serkentené. — S mi volna ez? nem egyéb szives olvasóm — mintha a szülők, rokonok, s tudománybarátok nem- és rangkülönbség nélkül a nyilvános vizsgálatokra, úgy mint hajdan tömegesen megjelennének a tanoda csarnokaiban, és személyes meggyőződést szereznének a haladó kor igényeiről — a tanodák korszerűbb felszereléséről, és szeretett magzataiknak minden irányban kifejtett tevékenységéről. Felejthetlen ünnepélylyé
