Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1874

A) A történelem tanításáról.

A mai korszellem hajlama a realismus felé, a tanodától is sokszor joggal követeli, hogy a tanulmányok akként legyenek kezelve, miszerint az ifjúság, ha majd az iskolát elhagyva a tett terére lép, azokat képes legyen fölhasználni. A haszon, az önösség mindent győz! — Itt hallani, hogy maguk a szülők, akik távolról sem álmodják azt, mily vétket követnek el, a classica philologia ellen zúgolódni, maguk sem tudván, a mivelődés mily nagy kincsétől fosztják meg fiaikat, kik ennek következtében ezen tudományt tanulmányozni kedvet vesztvén, avval vagy éppen nem, vagy csak felületesen foglalkodnak.

De nemcsak a classica philologia ily szerencsétlen tudomány. Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy az emberek más gymn. tanulmányok ellen is kikelnek. Azonban ki volna képes minden embert kielégíteni, ha már a régiek is azt tartották, hogy még maguk az istenek sem? Nagyon sok ifjúnak sőt sajnos! a szüléknek is — nagyon tetszenék, ha könnyedén a gymnasium osztályain átúszván, üres fővel, rövid idő alatt úrrá lehetne, s üres feje ürességét a világ előtt fitogtathatná. Azonban mily sokat követel a mai korszellem egy ,,tudományosan képzett“ megnevezésre igényt tartó fiatal embertől! A korszellem olyan, hogy haladásával csak az tarthat lépést, aki a tudományok erős alapját bírván, vas-szorgalommal halad tovább kitűzött pályáján. A henyélő nyom nélkül elvesz a világ sürgés-forgásában.

A gymnasiumi tanulmányok között ott találjuk a történetet és a történelmet is. Ugyan mi oknál fogva? talán, hogy az ifjú feje teletömessék a gyakorlati életben semmis mesékkel? — íme nem egy ember igy gondolkodik. l)e mi a történelem? »azon igaznak bizonyított események hű, okszerű s rendszeres előadása, melyek az emberiség szellemi fejlődésére s anyagi jólétére befolyást gyakoroltak.* A történelem tárgya tehát az „ember* ; anyaga pedig ,az összes emberiség viszontagságai. * A történelmi tanulmányok által tanuljuk tehát ismerni önmagunkat s ezáltal másokat, a mi nélkül akármily nagy tudományunk holt tudomány volna. De nem hasznos-e tudni, hogyan jutott fejlődve az emberiség a műveltség azon fokára, a melyen őt mostan látjuk? Nem tapasztaljuk-e, hogy a gyakorlati életben léptenként megbotlunk, csak azért, mivel nincsen elegendő emberismeretünk? De hasznos-e, és kinek hasznos a történelem?

Ha államéletünk folyására tekintünk, tapasztaljuk, hogy sok államférfi hibáz csak azért, mert a történelmet nem tanulmányozván, a viszonyokat helyesen nem tudja megítélni. SA tapasztalás az élet iskolája.* De a történelem tárháza a tapasztalásnak, és igy a történelem i) feltárván meztelenségben a tanulmányozónak úgy az egyes embereket, mint egész nemzeteket, mondhatjuk, hogy e tudomány az emberi ismeret biztos és bő forrása ; 2) minthogy e tudomány az összes emberiség úgy, mint egyes nemzetek fejlődési mozzanatait adja elő, ésigy mindig megőrzi s föntartja az uj meg uj művelődési találmányokat, e tudomány az emberiség folyton tartó öntudata; 3) a történelem a tudományok legnagyobb részét magában foglalván, másokkal pedig szoros kapcsolatban állván, más tudományok tanulmányozhatását nagyban előmozdítja, s igy — 4) a történelemben jártas sokkal nagyobb haszonnal olvashatja a hírlapokat s más könyveket, s könnyen tudja magát a politikai világban tájékozni, s azért — 5) taníttatunk általa az okosságra, a mely szerint mindig tudjuk leghelyesebben kiválasztani a körülményekhez képest a czélnak leginkább megfelelő eszközöket. Belőle tanuljuk ismerni a jog és erény, valamint ezek ellenkezőinek mibenlétét, gyakorlási módját, mert mindezekre nyújt a történelem tiszteletre gerjesztő példákat. E tudomány segedelmével a jog és erény iránt lelkesülünk, a bűnt és jogtalanságot pedig megvetjük; azért 6) e tudomány a vallástan után egyedül képes okadatolva fölkelteni az emberi szívben a nemes érzelmeket, jelesen pedig a haza- és a szabadságszeretetét. Aki a történelemben nem jártas, hazáját, polgári szabadságát, társadalmi állását s az emberiséget nem okszerűen, csak ösztönszerüleg szeretheti ; 7) a történelem részrehajlatlan bíró lévén, az erényt kiemeli, a bűnt megtorolja s ez által élesíti itélőtehetségünket.