Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
Az oktatás helyzete a 18. században
műveltségét sem innen szerezte, hanem a hagyományos paraszti kultúrából.304 Hasonló helyzet alakult ki azokban az oktatási folyamatokban, ahol a helyi lelkipásztor gyűjtötte maga köré a község gyermekeit, hogy alapvető hittani ismeretekre megtanítsa őket. Ugyanis a reformáció századában a legtöbb helyen a tanításnak csupán ez a fajtája létezett. Ezek között is voltak különbségek. Volt olyan lelkipásztor, aki ha ideje és tudása engedte, nemcsak katekézist tanított, de bevezette a gyermekeket az olvasás, kevés helyen az írás tudományába. S a leányok oktatása ebben, sőt a következő századokban is nagyrészt csupán ebben a formában létezett. A vasárnapi istentisztelet után a leányok és az asszonyok a templomban maradtak, ahol a lelkész tanította őket. Ezt a feladatot vitte aztán tovább a kántor vagy a tanító azokban a helységekben, ahol az anyagi erőforrás megengedte alkalmazásukat. 1686. szeptember 2-án felszabadult Buda. Ez a jelentős történelmi esemény az iskoláztatás történetében is korszakváltást jelentett. Új korszakot jelentett az ország területi gyarapodása, s ezzel együtt az iskolarendszer fejlődése, területi növekedése. A kultúra terén a 17. század végétől a főnemesi réteg lett a közvetítő közeg, amelyen keresztül az új teológiai-filozófiai eszmeáramlatok eljutottak hazánkba. A főúri magánnevelés a nyugat-európai példát követte. Ennek nyomán a korábbi latinos-humanisztikus-retorikus képzés új elemekkel gazdagodott. Ilyen volt az élő idegen nyelv elsajátításának, az anyanyelv tanulmányozásának az igénye, a történelmi-földrajzi ismeretek és a közéleti-társasági életben hasznos ismeretek elsajátítása. A köznemesi réteg többsége számára továbbra is a hagyományos kollégium típusú iskola nyújtott képzési lehetőséget. Az egyházi értelmiségi pálya még ebben a században is igen nagy vonzerőt jelentett a szerényebb városi, mezővárosi polgárok és parasztság tehetséges gyermekei számára. A városi polgárok tömegei nem részesültek magasabb képzésben, nem is igényelték azt. Számukra elegendőknek bizonyultak a városi kisiskolák, illetve a kollégium típusú iskolák kezdő osztályai. Általában a kisiskolákban anyanyelvű oktatás folyt. A falusi parasztság túlnyomó többsége még ebben a században is a szájhagyomány útján terjedő szóbeli kultúra közegében élt.305 Azonban egyre több azoknak az intézkedéseknek a száma a század folyamán, melyek kísérletet tettek e réteg oktatásba való bevonására. Ugyanakkor a 18. században a királyi rendeletek során keletkezett törvények nem segítették elő a protestáns iskolaügy fejlődését. A katolikus restauráció az oktatás terén is ellehetetlenítette a helyzetet. A 17. század végén meginMészáros, 1972. 19-20. Pukánszky-Németh, 1998. 283-285. 98
