Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A puritán mozgalom és hatása a nőnevelésre
szerveztek, nem elégedve meg a templomban való nyilvános katekizációkkal, melyek divatban voltak a reformáció kora óta, s a lelkészi állás lealacsonyításával házanként leányok tanítójának tették meg magukat.”204 Ebből két dolog derül ki. Egyrészt, hogy a reformáció behozta katekizmus jelen volt, mint nyilvános oktatás a templomban, másrészt pedig, hogy a leányok tanítását a lelkészi állás lealacsonyításának tekintették. Pedig minden eddigi és ezutáni jegyzőkönyvi feljegyzés úgy számol be a katekizálás munkájáról, vagyis a leányok tanításáról, mint ami a lelkész feladatkörébe tartozott. Ezeknek tudatában, a vádpontban szereplő megjegyzés alapján arra lehet következtetni, hogy ez a negatív szemlélet is oka lehetett annak, hogy a 17. század első felében a leányok tanítása kevés helyen valósult meg. S nyilván, ahol elindították, ott a lelkész nem osztotta azt a nézetet, miszerint az ő állása lealacsonyodna azzal, ha tanítja a leányokat. Tolnai, mikor védekezett az ellenük felhozott vádakra, ezt mondta: „... inkább kegyes és dicsérni való dolgok, mint ócsárlásra méltók, hiszen azt rendelte az apostol is, hogy mind alkalmas, mind alkalmatlan időben prédikálni kell az igét... A leányiskolák pedig vajha felállíttatnának nálunk is, miként idegen nemzeteknél!”205 A polgárosult Angliából hazatért puritánok gyors és gyökeres változást szerettek volna, hogy Magyarország a művelődés terén felzárkózhasson arra a szintre, ami már Nyugaton létezett. Az ebből fakadó feszültség vezetett oda, hogy a fejedelem összehívta 1646-ban a szatmárnémeti nemzeti zsinatot. A zsinat elnöke Geleji Katona István, az akkori erdélyi püspök volt. Az ellentmondás abból adódott, hogy míg személy szerint Tolnai Dali Jánost és vele a puritánus nézetekhez ragaszkodó lelkészeket a gyűlés eltiltotta hivataluktól, addig a puritanizmus egyik legfontosabb célját, a nőnevelést mintegy hivatalos egyházi feladattá tette. Ez a zsinati végzés rendkívüli jelentőségű. Formálisan azért fontos, mert új iskolatípussal gazdagított, tartalmilag pedig azért lényeges, mivel a társadalomnak a kultúrában addig tökéletesen elhanyagolt tömege előtt nyitotta meg a művelődés lehetőségét.206 A szatmárnémeti zsinat rendelkezése szerint a kátét „nemcsak az iskolában a fiúgyermekeknek, hanem a templomban a leányoknak és ifjú nőknek szorgalmas igyekezettel magyarázni kell...”207 Később ezeket a zsinati rendelkezéseket Geleji Katona István megfogalmazta és egybeszerkesztette, s 1649-ben jelentette meg, és tette 204 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a Magyar Református Egyházban, Budapest, 1911. 117- 118. 205 Zoványi, 1911. 125-126. 206 Péter Katalin: Az erdélyi magyar iskolázás a 16. és a 17. században, in: Péter Katalin (szerk.): Papok és nemesek, Magyar Könyvalapítvány, Budapest, 1995. 103.; Zoványi, 1911.176. 207 Zoványi, 1911. 193. 69
