Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A puritán mozgalom és hatása a nőnevelésre
A PURITÁN MOZGALOM ÉS HATÁSA A NŐNEVELÉSRE A reformációt követő századot még jellemezte az emberek vallás iránti érdeklődése. Protestáns és római katolikus felek között nagy viták folytak ebben az időben, és ezek iránt a viták iránt általános volt az érdeklődés. Ezt az érdeklődést a szószék és a nyomtatványok elégítették ki. A protestantizmus új eszméit főképp a külföldről visszatért diákok terjesztették. Ezek a diákok visszatérésük után nagyobbrészt papi, tanári állásokat foglaltak el, az eszmék terjesztésének legjobb fórumait. Angliából hozták magukkal és terjesztették a presbiteriánus tanokat, melyeket az akkori nemesség erősen ellenzett. Legkiemelkedőbb közülük Tolnai Dali János, aki puritán szellemű programjával 1638-ban visszatérve Angliából a lelkészek egy részének ellenállását váltotta ki. Nem alaptalanul, hiszen pataki tanári székfoglaló beszédében a református papság szellemi és erkölcsi állapotával foglalkozva, hevesen nekitámadt a lelkészeknek, megvádolva őket a gyarlóságuknak, erkölcsi hibáiknak, bűneiknek egyenként elősorolt majdnem minden nemével. Különösen az esperes, Miskolci Csulyak István sértődött meg nagyon, aki egészen haláláig (1646) ellenzője volt Tolnainak és munkájának. Tolnai nemcsak a lelkészeket ostorozta, hanem a szószékről is gyakran elhagyták száját elmarasztaló szavak, mikor „ördöglelkűeknek, fattyaknak, oktalan állatoknak, barmoknak, ebeknek, disznóknak”202 nevezgette hallgatóit. Mindezek mellett a leányok oktatására való szorgalmazás és kezdeményezés elismerést érdemlő munkája volt a puritánoknak. Feljegyezték róluk, hogy „házról-házra járva ábécére tanították az asszonyokat és a leányokat, akik az eddigi iskolázásból kimaradtak.”203 Vagyis pótolni igyekeztek, amit az addig munkálkodó lelkészek elmulasztottak. A puritánok fontosnak tartották a személyes kegyesség megélését, amelynek elengedhetetlen feltétele volt a Szentírás olvasása. De ehhez tudni kellett olvasni. Az olvasás tanítása végett jártak házról-házra. Ez a tevékenységük is nemtetszést váltott ki a lelkészekből. A puritánok munkálkodása miatt 1646-ban Tokajban közzsinatot hívtak össze, s az ellenük felhozott vádak között ez is szerepelt: „Némelyik követője házanként tanítván a népet... Azonkívül magánházaknál magán-leányiskolákat 202 Makrai László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen, Akadémiai Kiadó, Budapest 1952. 67. 203 Makrai, 1952. 95. 68
