Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század
elhunyt Hozmán János.186 A jelenleg ismert legkorábbi adat Erdély területéről 1544-ből való. Eszerint a szászok között Brassóban - valószínű a német reformáció gyümölcseként - leányiskola jött létre.187 Vagyis, ha nem is találunk rá konkrét utalást a 17. század első feléből, feltételezhetjük, hogy nem csak Kolozsvárt, hanem az ország más területein is létezhetett a leányoknak valamiféle „intézményes” oktatása. S mivel nem volt kérdés és probléma körülötte, így nem tartották fontosnak lejegyezni, vagy az adatok egyszerűen elvesztek. Az viszont bizonyos, hogy a protestáns egyház gyakorlata szerint a kátétanítást a lelkész végezte. Kevés kivételnek számított, hogy a lelkész mellett kántort alkalmaztak erre a szolgálatra. A tanítás rendszerint a parókián, a kántor lakásán vagy a templomban folyt. Felső-Magyarország területén szinte alig találunk feljegyzést arra nézve, miszerint a lelkész mellett bármilyen feladatra kántort alkalmaztak volna a gyülekezetek. Úgy tűnik, Erdély ebben is megelőzte tárgyalt területünket, mert itt az első leányokat tanítók a kántorok voltak, akiket a gyülekezetek megszabott, évi, természetbeni fizetéssel támogattak, s emellett a lelkésznek kellett saját fizetéséből elkülöníteni számukra. A kolozsvári óvári magyar templom kántorával, Párnás Miklóssal kapcsolatban jegyezték fel az 1692-ben tartott gyűlés alkalmával a következőket: „a melly fizetést a Leányok tanitasatul az Ecclesia a Cantoroknak rendelt volt, mint hogy Cantor Parnas Uram a Leányokat nem tanittya, eő Kegyelmének azt tovább az Ecclesia meg nem adgya” Ez a határozat kissé megváltoztatta Párnás Miklós hozzáállását, s megígérte, hogy „ő Kegyelme mind a Templomban a tanításkor, mind maga házánál tanittya aLei(á)nyokat.”188 Ebből a mondatból kiderül számunkra, hogy a leányok tanítása két helyen történt. Egyrészt a vasárnapi oktatás a templomban, a naponkénti pedig a kántor házánál. A kántor feladata három fontos tevékenységből állt. Az első az éneklés. A második a leányok vasárnapi iskoláztatásánál való segédkezés, ugyanis a lelkészek feladata volt, hogy az istentisztelet, vagy az egykori szóhasználattal élve a tanítás után bennmaradt leányokat, a kátéra és a vallás alapelemeire megtanítsa. Ugyanekkor a kántor egyházi énekre is tanította őket. A harmadik fontos tevékenysége és kötelessége a leányok iskolai tanítása volt. Mivel az iskolahelyiség a kántor lakása, így a tanító maga a kántor volt.189 Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a tanítói feladat kizárólagosan a kántor(ok) személyéhez volt kötve, sőt csak186 Keserűi, 1971. 302. 187 Keserűi, 1971. 321. 188 Keserűi, 1971. 300. 189 Keserűi, 1971. 320. 63
