Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század
között, másként, gondosabban nevelték gyermekeiket. Másként kellett törődni a szegényekkel, mint addig, új módokon védeni ki a háborúk következményeit, védekezni a járványok ellen és gondoskodni a házi patikáról. Érteni kellett a birtokügyekhez, tárgyalni az évtizedekig húzódó perek ügyvédeivel. Tájékozódni kellett a világban. A harmincéves háborúról újabban kiderült, hogy a női sorsok ismerete nélkül nem teljes róla az utókor történelmi ismerete.179 Az általános népnevelést nem sikerült a reformációnak egyetemes érvényre vinni. Egyrészt a feudális gazdálkodás miatt, másrészt pedig, mert ez akkor még Nyugaton is idegen volt. A reformáció időszakát követő kezdeti lelkesedés alábbhagyott. Különösen hazánkban, egy-egy kivételtől eltekintve, a megkezdett munkát kezdetben csak elhanyagolták, majd abba is hagyták. E században azonban nemcsak a nemesi leányoktatás, hanem a népnevelés is - több oldalról - újabb lendületet kapott. Részben magánszemélyek kezdeményezése során, részben pedig a puritánusok törekvése révén zsinati rendelkezések születnek. A magánszemélyek között találjuk Szenei Molnár Albertet, aki az 1621-ben Heidelbergben megjelent Imádságos Könyveczkéjét „Az nemes, tisz- teletes és istenfélő Echi Orsié Aszszonnac, Mező Szegedi Gáspár Uram Kedves Házastársánac: ismét, az tiszteletes es nemes Szegedi Anna Aszszonnac, Krausz János Uram házastársanac Szegedi Uram szerelmes Hugánnac, az Nagyszombati Ecclesiában, kegyes életnek és tökélletes tisztaságnac, jó hírrel névvel tündöklő Tüköreinec, nékem keresztyéni szeretettel tisztélendő Aszszonyomnac...”180 - ajánlotta. A felsorolt nők nagyszombati polgár asszonyok voltak, akikről műve előszavában a következőket írta: „... dedicalasomnac ez is egygyic oka, hogy kegyelmetec gyönyörködic az Szent Biblianac, és az jó könyveknec olvasasaba, és az Úr Istent tiszta imádsagival kivánnya tisztelni.”181 Ezek a polgárasszonyok, mint az idézetből is láthatjuk, járatosak voltak az olvasás tudományában. S az ő példájuk alapján fogalmazta meg Szenei Molnár Albert kívánságát az előszó folytatásában. „Engedgye az jó Isten, hogy az Kegyelmetec istenes példájával egyéb fő renden és köz renden való assszonyi állatok is indíttassanak az írás olvasásának tanulására és leánzó gyermekeiknek is taníttatására. Követvén ebben egyéb, igaz hiten való sok keresztyén nemzetségeknek szokásokat: holott mind falvakban, városokban, leány gyermeki scholák is vadnac, amellyekben tisztességes öreg aszszony emberec tanittyác az apró leánkákat olvasásra és katechis179 VÁRKONYI, 2000. 28-29. 180 Szenci Molnár Albert: Imádságos könyveczke, mellyben szép háláadásoc és áhítatos könyörgéséé vadnac: kinec-kinec akarmelly renden, mindenemű állapattyában és szükségében, naponkint elmondásra hasznosoc és alkalmasoc, Heidelberg, 1621. 2. 181 Szenci, 1621.4. 61
