Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század

Makiári Pap Lajos fordításában a következőről rendelkezett: „Ifjakat, leányokat a templomban tanítani kell...” (X.c.)173 Érdemes itt a latin eredetire egy kis figyelmet szentelni. „Pueritiae etiam et adolescentiae en Ecclesia...”174 A leány szóra a latin nyelv a puella szót használja. A puer fiúgyermeket, gyermeket, suhancot jelent. Az adolescens pedig serdülő ifjút.175 Ennek alapján az, hogy ebben a cikkelyben Makiár Pap Lajos leányokat fordított, úgy tűnik, helytelen. De ha figyelembe vesszük, hogy a pueritia gyermekséget, gyermekkort jelent, s ha pontosan visszaadjuk a latin értelmét „A még gyermekkorban lévő gyermekeket..., a fiatalabb gyermekeket..., a kisgyermekeket..akkor feltételezhetjük, hogy ebbe beleértve adta Makiári a leányok fordítást. Nem megerősíteni, csupán alátámasztani látszik ezt a debreceni zsinat által 1567-ben megfogalmazott kánon, mely a házasulandó leányok legalsó életkorát a 13. évben szabta meg. A Geleji-féle kánonok és a Felső-Magyarországi Cikkek ugyanezt a 14. évben, míg a fiúknál mindegyik egyöntetűen a 18. évben határozták meg.176 Tehát, ha 13. vagy 14. évtől számítottak a leányok felnőtteknek, akkor ez még belefér a pueritia jelentésbe. Amennyiben ezt a feltevést elfogadjuk, egyedülálló és első rendeletnek tekinthetjük ezt a felső-magyarországi Borsod vármegyében. A korabeli és későbbi pedagógusok, illetve a kánonok is fontosnak vélték a gyermekek még kiskorban való tanítását. Comenius már az anyaölt is bevette a nevelés szakaszába. Szilvásúj falvi Imre pedagógiai koncepcióját szintén a „mindenki” összefüggésében látta.177 Ő kifejezetten iskolázásról beszélt, a leányok intézményes tanítása azonban a templomi kátéoktatás keretében folyt. Ebben az összefüggésben igen fontos Siderius János 1597-ben megjelent kátéjának bevezetését megvizsgálnunk: „Mivelhogy e világra való teremtetésünk- nek kiváltképpen való vége és célja az igaz isteni ismeret, és annak a megismert

173 Maklári Pap Lajos (ford.): Borsodi kánonok, in: Erdélyi János (szerk.): Sárospataki Füzetek, Protestáns Tudományos Folyóirat, Sárospatak, 1865. 80.

174 Articuli Ecclesiarum Reformatarum in Comitatibus Borsod, Gömör et Hont existentium, in: Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Kézirattára, Jelzet KT 34. 162.

175 Burián János (szerk.): Latin-magyar szótár a középiskolák számára, Franklin Társulat, Budapest, 1909. 22,630.

176 Kiss Áron (szerk.): Egyházi Kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyűjtött s a kor kívánatához képest több másokkal is bővített és kissé jobban rendbeszedett Geleji Katona István és az erdélyi igazhitű egyházak püspöke 1649. S függelékül a Szatmár-Németiben 1646. évben tartott Nemzeti Zsinat végzései, Kecskemét, 1875. LXIX. Kánon, 36.; Felső-Magyarországi Cikkek XLV. Kánon, 720., Debreceni zsinat XXVI. Kánon, 578. in: Kiss áron: Magyar Református Zsinatok, Budapest, 1881.

177 Nagy Kálózi Balázs: Szilvásújfalvi Imre pedagógiai intelmei, in: Bartha Tibor (szerk.): Studia et Acta Ecclesiastica III., Magyarországi Református Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1975. 883.

59