Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A leányok oktatásának helyzete Magyarországon 16-17. század
A LEÁNYOK OKTATÁSÁNAK HELYZETE MAGYARORSZÁGON A 1617. SZÁZADBAN A nyugat-európai viszonyok rövid ismertetése után, rátérve a hazai helyzetre, elmondhatjuk, hogy a magyarországi viszonyok a kezdetekben nem sokban különböztek a nyugat-európaitól, hiszen ugyanazok a nevelési formák, melyek Nyugat-Európában jelen voltak, hazánkban is megjelentek. Természetesen nem olyan méretekben, nem olyan intenzitással, de jelen voltak. A középkori nevelési formák mindegyike képviseltette magát, sőt hosszabb ideig léteztek, mint Nyugaton. Azt is megfigyelhetjük, hogy épp úgy, mint Nyugaton, hosszú ideig a szegényebb néprétegekhez tartozó leányok számára semmilyen lehetőség nem volt a művelődésre. Hazánkban a női zárdák nem tudtak olyan jelentőssé válni, mint Nyugaton. A 13. század elején 140 férfikolostorral szemben csak 6 apácakolostor működött. Ezek is inkább a királyi család és egyes főurak kívánságára szerveződtek. A zárdák nálunk is nemcsak szerzetesi életet kínáltak, hanem az oktatási, nevelési intézmény szerepét is betöltötték azok számára, akik nem akartak fogadalmat tenni, hanem felnőve visszakívánkoztak a világi életbe. A koldulórendekkel kapcsolatos a középkornak kevésbé ismert, de igen jelentős mozgalma, a begina-mozgalom, mely a Németalföldről indult el, hazánkba is eljutott. A beginák őseinek tekintik a 7. századtól kezdve a monasztikus rendek védelmét és támogatását kérő és kapó jámbor hajadonokat és özvegyeket. Belőlük toborzódtak a későbbi harmadszerzetbeli apácák. Elsőként Szent Erzsébet, aki özvegységre jutott, vette fel a szürke ruhát. Az ő életét általában, mint a harmadrendbeli nők sorsának tipikus képviselőjét szokás tekinteni.118 A ferences tertiáriáknak a középkorban nálunk mintegy harminc háza volt. A begina - mozgalom előfeltételei a 11-12. században teremtődtek meg. A keresztes háborúkban, a csatamezőn sok férj és vőlegény talált temetőre. Sok lett az árván maradt menyasszony, a bánatos özvegy, akinek nem maradt eltartója, menedéket kellett találnia, gondoskodnia kellett magáról. A háborúk alatt elszenvedett megpróbáltatások amúgy is csendességre, fokozottabb istenfélelemre figyelmeztették az embert. A Nyugat- és Közép-Európában egyaránt elterjedt mozgalom az első szociális igényű, vallásos jellegű laikus nőmozgalom. A jámbor nők nem tömörültek szigorúan zárt rendbe, szerzetesi fogadalmat sem tettek, s így a közösséget élethelyzetük megváltozása esetén bármikor 118 Mályusz, 1971. 298. 45
