Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Bevezetés

hogy megtestesüljenek, a test és a lélek érintetlenségében. A leánynevelés ideálja Mária, a Szűzanya volt. Fontos, hogy megtanuljon írni, olvasni, és ezek után olvassa a Bibliát. Az írás és olvasás tanításának segítését a következőképpen képzelte el: „Ha azután reszkető kézzel kezdi az íróvesszőt a viaszkos táblán végig húzni, akkor vagy egy idegen kéz vezesse ujjait, vagy véssük be előre a viaszba a betűket, hogy a mélyedésben haladva keze el ne tévedjen. A szótagok összekapcsolására buzdítsuk oly apró jutalmakkal, minők e korbeli gyermekeknek örömet szereznek. Legyenek a tanulás alkalmával társai is, kikkel versenyre keljen s kiknek dicsérete ösztönözni fogja. Ha kissé lassú volna, ne korholjuk, hanem buzdítsuk dicsérettel, hogy örüljön, ha a többit fölülmúlja s bánkódjék, ha mások őt fölülmúlták. Mindenekelőtt azonban meg kell gátolni, hogy a tanulást meggyűlölje, nehogy a gyermekkorban keletkezett ellenszenv a gyermekéveken túl is tartson.”28 Ezek az elvek érvényesültek később a keresztény nőnevelésben évszázadokon át.

Nemcsak az ókornak volt negatív véleménye a nőről, hanem a középkornak is. A korai középkorban a kor ideológiáját az egyház határozta meg. S mivel ekkor az egyház és az állam kapcsolata szoros volt, a világi felfogás igazodott az egyház tanításához. Továbbá számos egyházi szerző igyekezett aláásni a nők tekintélyét, ezért került elő annak bizonygatása is, hogy a menstruáció mennyire tisztátalan dolog, s az ez által született vér milyen romboló hatású. Szerintük ez a rontással terhelt vér akadályozza a növények kicsírázását, halált hoz a növényeknek, megrozsdásítja a vasat, veszettséget okoz a kutyáknak.29 Az ilyen és ehhez hasonló jellemzésekből alakult ki az a negatív vélemény, mely alapján a prédikátorok közül sokan, még a jelentéktelenebbek is, ilyennek fogadták el a nő értékelését. S itt természetesen fontos az, hogy a műveltséget a világi papok és a szerzetesek tartották kezükben. Számukra a tiszta élet, a szüzesség megőrzése és a cölibátus kötelező volt, ez is oka annak, hogy a tisztaságot dicsőítették, és vad kirohanásokat intéztek valamennyi kísértés és csábítás ellen, amellyel életük nagy részében keményen kellett küzdeniük. A legfőbb csáberő nem volt más, mint a Sátán cinkosa, a nő. A nőkkel szembeni védekezést, az önmegtartóztatás stratégiáját nem tudták általánosan megvalósítani. Az egyház elvilágiasodása azonban nem vonta maga után a nő tiszteletét, éppen ellenkezőleg, az egyház végsőkig fokozta nőellenességét.30

28 Mészáros - Németh - Pukánszky, 2003. 50.

29 Kéri, 1996.

30 Kéri, 1996.

19