Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

„Iskolák” a 19. században

részesei saját sorsuk alakításának, hanem elszenvedői.476,,Szerintem oly nevelést kell adni leányainknak, hogy ők szellemi kiképeztetésök által biztosíthassák jövőjüket, önerejükre támaszkodhatván sorsuk szálait vezethessék.”477

Molnár Aladár 1877-ben készített egy tervezetet a felsőbb leányiskolák céljáról és szervezeti felépítéséről, amelyet Ballagi Aladár ismertetett a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban. A tervezet magában foglalta a képzés módját, s meghatározta a középosztálybeli nő hivatását. „Mivel pedig a nő úgy áll a mai társadalomban, mint a férfi, természetes, hogy az új éra igényei alól nem képezhet egyedüli kivételt, s az ő hivatásuknak, s ezzel nevelés-rendszerüknek is módosulnia kell. Ezentúl tenniük kell sokat, mit eddig nem tettek, megszokni amitől eddig idegenkedtek,... szóval osztozniok kell a haza s övéik sorsában... Általánosan el van ismerve, hogy a női egyéniség szellemi tulajdonai mind mérvöket, mind mi- nőségöket illetőleg lényegesen elütök a férfiúi egyéniségtől; következőleg el kell fogadnunk, hogy a nők részére a férfiakétól különböző kiképzési módozat szükséges vagy legalább is célszerű... Mindenek előtt tehát az a teendőnk, hogy odaképezzük a nemzet nőtagjait értelmiségben s erkölcsi műveltségben, mely megfeleljen a férfiakénak, hogy ezáltal a két nem egymást jól megérthesse s méltányolhassa.”478 Molnár nemcsak a nők megfelelő képzettségét tartotta fontosnak, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a munka területén is meg kell találniuk saját helyüket. „Munkafelosztás alapján, a nő első és legtermészetesebb munkaköréül, melyre minden nőt kell nevelni, a házi, a családi életet tartják... a családélet rendezésében s vezetésében, meg az anyai szeretet teendőiben, pótolhatatlan a nő. Egész lényük leginkább e munkakörnek van alkotva, s ennek is felelnek meg legjobban.

... De a nőnek minden olyan esetben, melyben tőle nem függő okokból e munkakört nem választhatja, nemcsak joga, hanem kötelessége más életpálya után látni. Ily esetben feladata, munkaerejét a társadalom hasznára értékesíteni, még akkor is, ha arra anyagi szükség nem kényszeríti”479 A Molnár által leírt követelményeknek a felsőbb leányiskola felelhetett meg, melyből igyekeztek kiiktatni azokat a hibákat, melyek a külföldről hazánkba települt magánintézetek, vagy zárdák sajátjai voltak. Ezek ugyanis nem neveltek a való életre. Mikor ezekről az intézetekről beszélt, erős kritikával illette azokat. „... az intézet üzlet, melynek végcélja a jövedelem fokozása. Míg a szülőkkel drága tandíjat fizettetnek, a városból a legolcsóbb tanerőket szerzik meg órák adására nyomorult díjazásért.

476 Sárai Szabó, 2001. 17.

477 Trsztyenszky, 1868. 1447.

478 Ballagi Aladár: Nőképzésünk és Molnár Aladár. In: PEIL, 1877. január 21. 82-83., 1877. január 28. 107.

479 Ballagi, 1877.107.

148