Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

„Iskolák” a 19. században

kérdései között tartotta számon. „A nőnem gondos nevelése nem kevésbé fontos, mint afinemé. Legjobb tapintattal szervezett fiiskoláink csak félig fogják eszközölni a célt - az általános előhaladást - mindaddig, míg kellő tapintatossággal és közös felügyelet alatt álló magasb nőiskolák nincsenek. ... Minden nevelés végcélja Isten országa létesítése... Jézus tanítványokat választott a nőnemből is, és hogy akarta azokat célja munkásaivá tenni nemük s hivatásuk szerint, ... És e nőtanítványok sáfárkodnak vala az ő marháikból; vagyis a pesztalozziféle kifejezést használván magyarázatul: sáfárkodnak a minden erők egyetemlegével, mely hit s szeretet. Magában evangéliumunkban van tehát e kötelesség, melynek egyikét is nem teljesítve lelki nyugalmunkat, Isten országa felé haladásunkat gátoljuk.”473 A későbbiekben az ország különböző részeiben hasonló intézmények alakultak. 1864-ben özv. Walkó Károlyné Debrecenben, majd 1865-ben Kalocsa Róza Pesten nyitottak protestáns, magyaros szellemű nőnöveldét. Ezekben legfontosabb cél volt a tudományos képzés, az erkölcsi, vallási nevelés, a rend, csinosság, munka elsajátítása, és mindezek kiegészítéseként a házi teendők ismeretének oktatása.474 A 19. században sem csillapodott az a gondolkodás, miszerint a tudományos világ nem a nők számára való. Trtyenszky Gyula a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban 1868-ban felemelte szavát az ellen a felfogás ellen, amely szerint a nők művelése nőiségük elvesztéséhez vezet. Véleménye szerint „A nőt háza falai közé zárta a közvélemény, a családi élet körvonalán belül határozódott a nő világa, melyen túl nőiségének elvesztése nélkül nem léphetett. ... E nézetet osztja a jelenkor is, szigorú határvonalt húz a férfi s nő szellemi míveltsége közt, s míg a férfiú kiképeztetése előtt utat nyit,... addig a nő közmíve- lődése előtt sorompót zár azon feltevéssel, hogy a nő, nőisége zománcát vetkőzte le, ha több akar lenni, mint házias. ...a családi életen kívül feltűnő nőről azt hiszi a világ, drágán vásárolták mega helyet, mit a nyilvános életben elfoglalnak, mert legtöbb esetben a hírkoszorúért a boldogságról kell a nőnek lemondani.”475 A leányok, főként a középosztálybeli leányok nevelésében a gyakorlati képzést tekintette elsődlegesnek, hogy akár önerejükből is képesek legyenek fenntartani magukat, ha azt élethelyzetük megkívánja. Trtyenszky nemcsak a konkrét problémára hívta föl a figyelmet, hanem általánosságban is rávilágított a nők helyzetének egyik legjellegzetesebb vonására, nevezetesen, hogy nem cselekvő

473 Dóczy Gedeon: Felszólamlás a magasb nőiskolák ügyében. In: PEIL, 1861. szeptember 1. 1139.

474 Özvegy Walkó Károlynénak a debreceni nagytiszteletü ref. egyháztanács alatt álló felsőbb leányiskolája. In: PEIL, 1864. október 2. 1306. p.; Nőnöveldei vizsgálat. In: PEIL, 1865. március 12. 348.

475 Trsztyenszky Gyula: Nőnevelés. In: PEIL, 1868. november 8. 1445.

147