Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A közép- és felsőfokú leányiskolák helyzete Magyarországon
nemcsak a nők alkotói szabadságát, de a férfiakkal való általános egyenlőségét is elismerték, és nekik a férfiakkal azonos polgári jogokat és kötelességeket követeltek.458 Takács Éva egyik nyilatkozatában így írt: „A míg a magyar haza leányai számára kellő nemzeties irányú iskolákat nem állítanak, a míg a nők gondolkodása a tudományos képzés által komolyabb irányt nem vesz s a szép literatúra által ki nem mívelődik, addig a férfiak műveltsége sem fejlődhetik kellő irányban, mert a nő a családban nevelői tisztét helyesen be nem töltheti.”459 Természetesen nem mindenki tudta szó és írás nélkül hagyni merész gondolatait. Névtelenül megjelent cikkek igyekeztek visszafogni bátorságát, amitől ő a legcsekélyebb mértékben sem riadt vissza. Egy névtelen író cikkére, aki azt írta, hogy asszony kezébe a toll nem való, a következőket válaszolta: „Sírnia kellene, hogy a XIX. században van még olyan ember, aki azt állítja, hogy a nőnek nincs joga gondolatait írásban kifejezni. Nem ismeri el, hogy az asszonyok eredeti rendeltetése csak az anyává létei, a házimunka és a gyermekek nevelése. Még azért, ha az asszony gondolatait kimondja vagy leírja, nem sérti meg az asszonyi szép tulajdonságokat. Az írók sorába nehéz nálunk kiállni egy nőnek, de egész Magyarországon nincsen olyan leányiskola, ahol leányainkat hibátlan levélírásra, vagy háznál szükséges számolásra tanítanák. ... Ha azonban egy nő önszorgalomból kiműveli magát és írni merészel, megszidják és nevetségessé akarják tenni, kritikát pedig csak rossz munkáért szabad kapni. ... Az olyan asszonyok, akiknek gondolkodásuk csak a házimunkára terjednek ki, csak testi nevelést tudnak adni gyermekeiknek. Az ilyen nevelésű gyermekek nem viszik előbbre a nemzetet, sőt megakadályozzák mások munkáját. A házimunka csak a tanulatlan asszonyt köti le teljesen, mert annak nyolcszor annyi időbe kerül minden, mint a tanult nőnek.”460 Karacs Ferencné Takáts Éva mindenképpen változtatni szeretett volna a viszonyokon. „Félő, hogy ez idegen nemzetből való ügyetlen nevelők kezek alatt leányaink minden nemzeti és erkölcsi charactereket elvesztvén, tsak bábjátékokká lesznek... tanítassék leányaitoknak a tudományokból annyi, hogy magok tudjanak gondolkozni, - magok ítélni tetteik jó vagy rossz voltáról; - gyermekeiket nem a mind untalan változó módi, hanem az okosság regulái szerint fogják nevelni”461 458 Borbíró, 2013.01. 14. 459 Sebestyénné Stetina: Karacs Teréz, in: Csengeri János (szerk.): Magyar Pedagógiai Lexikon 1983/2. 2. 460 Schwarcz, 1938. 9-10. 461 Karacs Zsigmond: Karacs Teréz a 19. századi magyar nőnevelés sodrában, 2008. http://www. klauzal.hu/cikk/372.html?PHPSESSID=342c904af3b9b2f635ddcaOd737c95eO, 2014.08.28. 142
