Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Bevezetés

Ha az európai egyetemek születését vesszük figyelembe - tudva azt, hogy Európában az első egyetem Bolognában 1088-ban alakult -, akkor azt látjuk, hogy ez az út közel kilencszáz évvel tovább tartott a leányoknak, mint a fiúk számára.5 S Európához képest hazánkban ezek a tendenciák még később valósultak meg.

A nőneveléssel kapcsolatos állásfoglalás alapja az ideális nőről alkotott kép - írja Sárai Szabó Katalin -, ami az egymást követő korszakokban természetesen mindig változott, hiszen tágult az a tevékenységi kör, és társadalmi szerep, majd az ezzel járó felelősség, amit a nők számára minden korszakban kijelöltek.6

Munkánkban azt szeretnénk bemutatni, hogy hogyan indult meg hazánkban a leányoktatás, milyen küzdelmek, harcok árán, nehézségek ellenére kerültek végül iskolapadba azok, akik hosszú ideig nem élhettek a művelődés adta lehetőségekkel. E téma tárgyalásánál abból indulhatunk ki, hogy a leányok oktatása, nevelése minden korszakban attól függött, hogy a kor társadalma hogyan viszonyult a női nemhez, hogyan ítélte meg azt. Szeretnénk felvázolni, miként alakult a leányoktatás az ókortól kezdve a nyugat-európai társadalmakban, ezt követően a hazai helyzetet tárjuk az olvasó elé a reformációt megelőző századokban, majd pedig bemutatjuk, hogy mennyire fontos szerepet játszott a reformáció az oktatás, a nevelés területén, különösképpen is a leányoktatás, nőnevelés területén nemcsak Nyugaton, de hazánkban is.

A legtöbb ókori népnél, az asszíroknál, babiloniaknál, perzsáknál és egyiptomiaknál a nevelés célja elsősorban vallási volt, hiszen gondolkodásukban az ember élete és működése az istenség szolgálatában találta meg célját.7 Ha a leányok iskolázása, vagyis az otthonon, családon kívüli nevelése kezdetének nyomait keressük, akkor - egyes történészek szerint - a sumér és az egyiptomi kultúrákig kell visszamennünk. Az ezekben a kultúrákban kialakult írnokképzésből véleményük szerint a nők sem voltak kirekesztve. Az időben előre haladva, az ókori Görögország területén kialakult spártai és athéni nevelés szintén kiterjedt a leányok bizonyos nevelésére. A spártai elsősorban katonai felkészítést jelentett, az athéni pedig arra törekedett, hogy a leányból jó háziasszony váljék8

5 Pukánszky, 2006.9.

6 Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 1867-1918, in: Balogh Judit-DiE- NES Dénes-FAZEKAS Csaba (szerk.): Egyháztörténeti Szemle 2001/2. 5.

7 Bavinck, H.: A keresztyén pedagógiai alapelvei, ford. Marton János, Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt., 1923. 19.

8 Pukánszky Béla-NÉMETH András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest-Sze- ged, 1996. 65-72.

14