Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században A protestáns templomok elkobzása, a prédikátorok elűzése a század második felében is folytatódott. 1751-ben az új katolikus földesúr, Almássy erőszakkal elvette a református hívek templomát Garanyban.246 A nagykö- vesdi parókiái templomot Fischer báró vétette el jobbágyaitól, sőt a felháborodás megelőzése végett, kihasználva a szőlőszedést, odahozatta a katolikus jobbágyokat az északabbi területekről.247 1766-ban konvertált a Fűzesséry nemesi család, minek által megszűntek a helyi református gyülekezet patró- nusai, mely fokozatosan fii iára változott.248 Mivel ebben az időben már minden mágnás katolikus volt, a református egyház egyedüli támogatói a kálvini földesurak maradtak. A gyülekezetek patrónusai voltak, pénzügyileg segítették a templomok és iskolák építését, rekonstruálását, menetét és nyilvánosan felléptek a vallásszabadság védelméért a templomok konfiskálása végett. A szegényebb és gazdagabb földesúri családok közül a legnagyobb érdemük az egyház iránti törődésben a Vayoknak, Szemeréknek, Lónyayaknak, Mocsáryaknak, Rákócziaknak, Barcsayaknak, Máriássyaknak, és még más családoknak volt. A 18. században folytatódó rekatolizáció már nem érte el azt az erőszakosságot mint az azt megelőző időszakban. A katolicizmus, mint a vezető egyház hosszú távú előnybe részesítése, a protestánsok mindennemű diszkriminációja és mindkét protestáns vallás marginalizációja a rekatolizáció nagy sikereihez vezetett és elérte a végleges vallási viszonyok megváltozását a katolikus hit javára. Több helyen viszont a protestánsok, főleg a reformátusok a földesuraik támogatásának köszönhetően fenn tudtak maradni és leginkább keleten meg tudták őrizni vezető helyzetüket. A hosszú távú rekatolizáció a 18. században több oknál fogva nem okozott a Tiszáninneni református gyülekezeteknek olyan terjedelmes károkat, mint az evangélikusoknak, vagy kálvinistáknak az ország más területein. Előnyként ismét megmutatkozott a terület periférikus elhelyezkedése, de ugyanúgy a kálvinista nemesség nagy száma, a dolgozó erő hiányossága, vagy az evangélikusoktól eltérően a világi hatalom kisebb mértéke az egyházi vezetésben. Főleg az északabbi területeken számos oknál fogva (a rekatolizáció mellett az elnéptelenedés és azt követő más népesség betelepülése) jelentős számú gyülekezet szűnt meg, és csökkent a reformátusok száma az új görög-katolikus (ruszin) vagy római-katolikus (szlovák) lakosság javára.249 246 DIENES, Dénes (ed.): A Zempléni Református Egyházmegye.... 106. 247 DIENES, Dénes (ed.): A Zempléni Református Egyházmegye ..., 49 - 50 . 248 KIRÁLY, Péter: A keletszlovák nyelvjárás ..., 45. 249 KÓNYA, Peter: K pővodu mad'arskych gréckokatolíkov na Zemplíne. In: STURÁK, Peter (ed.): Gréckokatolícka cirkev vo svetle vyrocí. Presov : GTF PU, 2009, 44 - 57. 99
