Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon
Szlovák reformátusok a XVI — XVIII. században küket az uralkodó iránti hűség megszegésével vádolták és vagyonvesztésre lettek ítélve. A néhány hónapig tartó börtönfogság után a lelkészek külföldre mentek el, míg a polgárokat csak a száz választófejedelem ismételt internálása után engedte szabadon az érsek. Még abban az évben elkezdte Pozsonyban működését Szelepcsényi György érsek vezetése alatt egy rendkívüli törvénybizottság, mely elé 34 evangélikus és 1 kálvinista prédikátor229 lett beidézve a bányavárosokból, Zólyom, Liptó és Túróé vármegyéből. Az összes pap (24), köztük három evangélikus szuperintendens több nagyon komoly váddal volt illetve, mint pl. a király megsértése, állam elleni tevékenység, a római-katolikus egyház elleni támadások és hasonlók. Kínzásnak voltak alávetve és abban az esetben, ha nem ismerték volna be bűnösségüket, halálra lettek volna ítélve. Az egyedüli lehetőség az életük megmentésére a konverzió volt, annak reverzá- lis beadása (lemondani a tisztségről) vagy elhagyni az országot. A konverziót egy választotta, a többiek reverzálist adtak be, a szuperintendensek és a többi lelkészek elhagyták az országot. Ezek után a sikerek után az érsek és az uralkodó eldöntötték egy sokkal nagyobb per megindítását, melyben az összes, országban élő protestáns lelkészt el akarták ítélni. A katonaság, vármegyék és katolikus földesurak segítségével 1674 tavaszán Pozsonyba hívtak 735 lelkészt, de a lezajlott események tudatában csak 336 jelent meg a törvényszék előtt, azokból 256 evangélikus és 80 református. Ellenük egy egész sor vád lett felhozva, mint pl. a Felség megsértése, kacérság, a katolikus egyház megsértése, az ország és uralkodó elleni felkelés terjesztése a nép között, katolikus papok megölése, a templomok megszentségtelenítése, kapcsolattartás az uralkodó ellenségeivel, a törökökkel való együttműködés, császári katonák megölése, és egyebek. A protestánsok szóvivője a pápai református lelkész és reformá229 Az egyetlen református pap, a korponai prédikátor, Gerencsi Gáspár volt. Részt vett a bírósági peren és a külföldre való távozást választotta. RACZ, Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai..., 32. Rácz tévesen mint a másik református papot, Fekete István, dunántúli szuperintendenst jelölte meg, de az még a bíróság előtt Németországba menekült el, visszatérése után katolikus lett. Viszont eredetileg nem református, hanem evangélikus volt. Evanjelická encyklopédia Slovenska..., 107. A meghívott protestáns lelkészek pontos száma az egyes forrásokban eltérő. BUCSAY, Mihály: A protestantizmus története Magyarországon..., 114 32 lutheránust, 1 kálvinistát, abból két szuperintendest nevez meg; KVACALA, Ján: Dejiny reformácie na Slo- vensku. Liptovsky Sv. Mikulás : Tranoscius, 1935, 235 32 evangélikust, 1 reformátust, abból három szuperintendenst; Evanjelická encyklopédia Slovenska..., 285 40 meghívottat, abból három szuperintendentenst; RACZ, Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Lugos : Traunfellner Károly nyomdájában, 1889. 35 meghívott, abból négy szuperindentenst (egyet hibásan mint reformátust), Krónika Slovenska 1..., 281 mint meghívott csak 33 evangélikus papról ír. 91
