Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - A svájci reformáció

Kónya Annamária — Kónya Péter

Gömör és Kishont vármegyék területére a reformáció az északi (Szepes- ség) és déli (Borsod vármegye, Miskolc város) központokból jutott. A kezdetekkor a reformációs gyülekezetek a német lakosság által lakott felső-magyarországi bányavárosokra szorítkoztak. Az első bányavárosok, melyek még a század fele előtt elfogadták Luther Márton tanítását, Rozsnyó és Rimabánya voltak.152 A következő években reformációs prédikátorok működtek Rimaszácsen és Rimaszombatban.153 Ezekben a vármegyékben a reformáció erőteljesebb terjedése csak a század második felében kezdődött, mikor is a Bebekek és más nemesi családok elfogadták.

Hasonlóan, mint az ország más részein, Felső-Magyarország területén már a 16. század 40-es éveiben elkezdtek behatolni a svájci reformáció gondolatai. (Huldrich Zwingli-, Béza Teodor- , Buliinger Henrich- és Kálvin János gondolatai). A lutheri gyülekezetek része a következő években áttért az új, helvét reformációs irányhoz. A legjobb feltételek annak elfogadására, tehát az ún. „második reformációra“ ott voltak, ahol nem létezett földesúri jog a „cuius regio, eius religio“ elv értelmében, vagy ahol nem voltak már kialakulva a szilárd lutheri gyülekezetek erősen egybekötve a világi hatalommal (városi tanácsok vagy nemesség). Ilyenek Felső-Magyarországon is voltak, a szabad királyi városok hatása által kormányzott lutheri gyülekezeteken kívül is. A kálvini tan első terjesztői közé a lutheri prédikátorok tartoztak, akik a városi vagy vidéki működésűk idején elfogadták a svájci tanítás elemeit (pl. Dévai Bíró Mátyás, Kálmáncsehi Sánta Márton). A lutheri prédikátorok többsége, de főleg a városi tanácsok, a mágnások és nemesek nagy része negatív álláspontot tartott fenn a svájci reformáció terjedésével kapcsolatban. A szabad királyi és királyi bányavárosok, melyek pont abban az időben az ágostoni hitvallás cikkei alapján hagyták jóvá saját hitvallásaikat, nagyon szigorúan el akarták magukat határolni a szakramentáriusoktól (Zwingli és később Kálvin hívei) és hasonló álláspontot foglaltak a rendek az országgyűléseken. Már az 1548-ban elfogadott 11. törvénycikkben utasítottak mindenkit az anabaptisták és szakramentáriusok elhajtására.154 Hasonló törvényeket fogadtak el a következő országgyűlések is. Viszont ahogyan a nemesek áttértek a második reformációra, úgy változott az országgyűlés viszonya hozzájuk, és a század második felében már csak általános törvényeket fogadtak el a kacérok ellen.

A svájci reformáció könnyebb terjedését az a tény is könnyítette, hogy a lutheri reformáció központjában, Wittenbergben Luther halála után Melan152 ZOVÁNYI, Jenő: A magyar protestantizmus története 1. Máriabesnyő — Gödöllő : At- traktor, 2004, 37 - 38.

153 ZOVÁNYI, Jenő: Protestáns lelkészek..., 48 - 52.

154 Corpus Juris Hungarici. Tyrnavia 1734,482.

64