Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Felső-Magyarország és lakossága

Kónya Annamária — Kónya Péter

Felö-magyarországi vármegyék Magyarország legrégebbi térképén

a kiváltságos szepesi városokban laktak.107 A középkor végén egyre nagyobb számban költözött erre a terültre a ruszin, kisebb számban román juhpász- tor lakosság, amely a 16. században már a folyamatos sávot alkotott Bereg, Ung, Zemplén, Sáros és Szepes északi járásaiban és néhány tucat új falut alapított.108 A ruszinokkal teljesen új (ortodox keresztény) vallás is érkezett, amely a judaizmussal együtt új felekezetet alkotott az addig tiszta katolikus területen.

Hasonlóan, mint a régió etnikai összetétele, a lakosság társadalmi, ill. szociális átrétegződése is eléggé tarka volt. Felső-Magyarország a királyság egyik legurbanizáltabb országrészét képezte. Területén volt a legtöbb, már a középkortól az ún. Pentapolis városszövetséget alkotó szabad királyi város (Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben), amely rendkívül fontos szerepet játszott a régió gazdasági, politikai és szellemi életében. A nyugati vármegyék területén több bányaváros (Szomolnok, Rozsnyó, Dobsina, Göl- nicbánya, Svedlér, s mások) terjedt el, ezek azonban az alsó-magyarországiaknál kisebb jelentőséggel bírtak. A királyi városok mellett még több tucat mezőváros volt az országrész területén, legtöbb Szepességen és Zemplén vármegyében, ahol, a borkereskedelem folytán egy kis régióban (két járásban) több mint tíz dinamikusan fejlődő, gazdag mezőváros alakult ki (Tokaj,

107 A szabad királyi városokban (Lőcsén és Kézsmárkon kívül) a németek a 17. század végéig voltak túlsúlyban, a szepesi városokban (Lőcsével és Kézsmárkon kívül), valamint a bányavárosok többségében továbbá is.

108 Míg e pásztornép etnikai jellege először román volt, a kárpátaljai vármegyékben már túlsúlyban voltak a ruszinok, s az utolsóromán nevekkel szórványosan Ung vármegyében lehet találkozni.

48