Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
A SVÁJCI REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON - A Magyarországi református egyház területi felosztása és igazgatása
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században nem tekintették a magyar viszonyok közt alkalmazhatónak a kál- vin-bézai elgondolást és gyakorlatot, mely ép a 60-as évek elejétől már egész nyugat Európában (németbirodalmi és svájcinémet területeket kivéve) meggyökerezésnek indult volt református talajon. “98 99 Révész ennek fő okait a magyar- országi társadalmi és politikai helyzetben látta, melye sokkal jobban hasonlított a Német birodalmira, mint a svájci modellre. A Kálvin által preferált demokratikus formák az egyház igazgatásban, vagy az ő viszonya a világi hatalomhoz nem lehetett abban az időben megfelelő módon a magyar viszonyokra alkalmazni. Az Alföld területén hiányoztak a szabad királyi városok, de az alsó és Felső-Magyarországi városok (hol a kál- vinizmusnak amúgy sem volt erős pozíciója) nem lehettek összehasonlítva a svájci városokkal, (és egyáltalán nem a németalföldiekkel). Bucsay Mihály szerint pont ez a lutheri és kálvinista egyházban lévő hasonlóság tette lehetővé azoknak elszakadását egymástól." A református egyházban a legmagasabb állás a szuperintendens illetve az akkori forrásokban püspök töltötte be.98 99 100 Ő ált a legnagyobb egyház igazgatási, egyházkerület (szuperintendencia) egység élén. Az egyházmegye Panharmonia Gönczi Istvántól a Német birodalomban. Természetesen az nem azt jelenti, hogy a magyarországi reformációban nem volt a világi hatalomnak része, de inkább másodlagos szerepet töltött. A hazai feltételekben sokkal nagyobb feladata volt a prédikátoroknak és zsinatoknak. Ez az egyik oka, miért Magyarországon korán zsinatok voltak összehívva és a püspöki, illetve szuperintendensi állás be lett vezetve. RÉVÉSZ, Imre: Magyar református egyháztörténet 1520 - 1608..., 192. 98 RÉVÉSZ, Imre: Magyar református egyháztörténet 1520- 1608... 188. 99 BUCSAY, Mihály: A magyar református egyház története...., 73. 100 A szuperintendens megnevezés már a középkori egyházi terminológiájába is szerepelt. Olyan egyházi személyt jelentett, akit az uralkodó életvégi egyház igazgatási egység kormányzására nevezett ki. A szuperintendens feladata volt a többi egyházi személyek felügyelete, a gyülekezetek ellenőrzése és hasonló dolgok. Habár a szuperintendens hatásköre megegyezet a püspökével a reformáció idején inkább ezt használták, hogy ne emlékeztessen a régi, katolikus egyházra. 43
