Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
ÖSSZEGZÉS
ÖSSZEGZÉS A majdnem két évszázad alatt a magyarországi kálvinizmus hosszú folyamaton és sok változáson ment keresztül. Habár annak elterjedése, meghonosodása és kifejlődése egy önálló protestáns egyházba általánosságban véve hasonló folyamaton ment végik az ország egyes részein, de annak ellenére léteztek területi - illetve regionális különbségek. A magyar állam multietnikus jellegén kívül a legnagyobb mértékben a politikai viszonyok hatottak erre a folyamatra. A királyi Magyarország területén több oknál fogva a kálvinizmus leghamarabb az ország keleti részében terjedt el és honosodott meg, mivel az esett legtávolabb Bécs katonai és politikai felügyeletétől. Méliusz Juhász Péter, Kálmáncsehi Sánta Márton és más reformátorok működése a kálvini hitvallások majdnem egyidejű kiadásához vezetett Tarcalon, és Tordán, a tarcal- tordai hitvallásba 1563-ban és a debreceni-egervölgyi hitvallásba 1562-ben. Egyúttal a térségben létrejött két egyházkerület: a Tiszáninneni és az erdélyi Partium területén a Tiszántúli. Az ország nyugati részében ez a folyamat majdnem három évtizeddel későbbre csúszott, amikor az 1592. évi zsinaton Galántán megalakult a felső-dunamelléki református egyházkerület, és egy évvel később a csepregi zsinat után (1591) tulajdonképpen szétváltak az evangélikus és kálvini tanítás hívei a Dunántúlon. A török hódoltsági területen a kálvini egyház formálódása és megalakulása az 1576-ban kiadott, ún. Hercegszőlősi kánonok kiadása után fejeződött be. Kálvin János reformációs tanításának elterjedésében Magyarországon a legnagyobb érdemük a prédikátoroknak volt, akik a külföldi egyetemeken, Bázelben, Zürichben, Genfben, de hasonlóképpen a „melanchtoni” Wittenbergben tanultak. Több magyar prédikátor inkább a német kálvinista teológusok hatása alatt formálódott, mint maga Kálvin tanítása alatt, és az országban inkább a Kálvin- Béza- Bullinger-féle reformációs tanítás szintézise terjedt el, melyet a magyarországi reformátorok a hazai környezethez igazítottak. A kálvini reformáció első központjai számos oknál fogva az ország Habsburg-részén kívül alakultak meg, vagy legalább annak szélén, és ott működött a kálvini papok többsége is, akik aztán tovább terjesztették a tanítást más területeken is. Az udvari prédikátorok hatására nagyon hamar a kálvinizmus követője lett több nemes és mágnás család. Kis időn belül az új hit védelmezőivé és további terjesztőivé váltak, kihasználva patrónusi jogukat. Mivel a 16. század első felében az ország nagy része elfogadta a lutheri tanítást, így Magyarországon is lehet a kálvinizmust „második reformációnak“ nevezni. Annak elfogadása elsősorban szociális, nem etnikai körül183
