Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák (ill. szlovák-magyar) mezővárosok és református gyülekezeteik
Kónya Annamária - Kónya Péter járt. A parókia jövedelmeihez Ruszka és Paries leányegyházai is hozzájárultak.413 1629-ben Terebesen Kállai János volt a lelkész, a rektor Szécsi György volt. Az iskolának abban az időben nem volt tetője, ezáltal nagyon rossz állapotban volt. Nagymértékben ehhez maga a tanító is hozzájárult, akire a hívek panaszkodtak ivászat, erőszakoskodás, káromkodás és az iskolai vagyon tönkretétele miatt. A mezővárosban egy Tóbiás nevű, szlovák prédikátor is tevékenykedett, de ismeretlen okok miatt el kellett hagynia a gyülekezetét.414 A rekatolizáció viszonylag hamar elérte Terebes református gyülekezetét, ez legkésőbb a 30-as évek felében lehetett. A patrónusi jog alapján az akkori földesúr és a zempléni rekatolizáció kezdeményezője, gróf Drugeth János akkor elvette a reformátusok parókia templomát. A reformátusoknak, akik még akkoriban a város többségét alkották, az istentiszteleteiket idégle- nes helyeken kellett tartaniuk. Valószínűleg a nemesek segítségével tudták fizetni a prédikátort, aki 1636-ban JJövei Balog György volt. Drugeth János a templom elvétele után más épületeket, a parókiát és az iskolát is elkobozta a reformátusoktól, amelynek következtében a gyülekezetnek nem volt sem iskolája, sem tanítója.415 Már a 30-as évek végén sikerült a kálvinistáknak új iskolát alapítaniuk, melyben 1638-ban Főnyi István rektor tanított.416 A következő évtizedben a terebesi refotmátusok helyzete javult. Megtartották a szabad vallásgyakorlatot és bizonyosra vehető, hogy a helyi nemesek és jobbágyok együttesen egy új templomot is építettek. Ez viszont sokáig nem lett befejezve és csak ideiglenesen volt befedve. Abban az időben a lelkészi feladatokat Vizsolyi András végezte, aki 1641-től egészen a 16. század 70-es éveinek végéig működött a mezővárosban. A 40-es évek végétől a rektori helyet Szirmai Gergely töltötte be. A parókia templom, iskola, parókia és más egyházi vagyon elvétele után a lelkész jövedelmei nagymértékben csökkentek. Több paraszt kihasználva a földesurak konverzióját, az egyházi adókat már rendszertelenül, vagy egyáltalán nem fizették. A parókia a század végén elveszítette majdnem az összes jövedelmét, beleértve a malom szombati jövedelmét is, melyeket bizonyára a földesurak, később a pálosok foglaltak le. A század második felében a jövedelmek csökkenésén kívül más, a rekatolizációval összefüggő problémákkal is meg kellett küzdenie a helyi parókiának. Egyrészt a hívek egy része igyekezett úgy kitérni 413 DIENES Dénes (ed.): Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16 - 17. század. Budapest: Osiris, 2001, 309. 414 ZOVÁNYI, Jenő: Miskolczi Csulyák István zempléni ref. esperes (1629 - 1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei..., 79. 415 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 93. 416 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 114. 158
