Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák (ill. szlovák-magyar) mezővárosok és református gyülekezeteik
Kónya Annamária - Kónya Péter el. A 17. század elején, az 1600 - 1609 években a városi prédikátor, illetve káplán a Sárosból származó (Sárosi) Érsek András volt. További varannói prédikátorok voltak: Földvári János (1610), Bakkai Péter (1612 - 1615), Szep- si Csombor Márton (1620 - 1621) és Tolani János (1625 - 1626). Mint káplánok vagy szlovák papok működtek ebben az időben: Silesius János (1613), Sztropkoi János (1614 — 1616), Rudniki Márton (1618) Comnelenus János Liptóról (1619 - 1621), Gutthai György (1623) és Berger Péter (1625 - 1626) működött.388 Az első konkrét híreket a varannói református gyülekezet működéséről az 1611-ben megvalósult egyházlátogatási jegyzőkönyv tudósítja. Hasonlóan, mint Gálszécsen, itt is részletes képet kapunk a prédikátor, a káplán és a tanító jövedelmeiről. A varannói gyülekezethez néhány leányegyház tartozott: Tótizsép, Visnyó, Varanóhosszúmező, Varanócsemernye, Szed- liszke, Benkóc, Mogyoróska és Hencóc. A prédikátoron kívül, aki Tolnai János volt, a mezővárosban és leányegyházaiban szlovák káplán és tanító is működött. A 17. század elején a varannói református gyülekezet nagyon jó anyagihelyzetben volt. A parókia alapjövedelmét két jobbágy falu biztosította, mégpedig Tótizsép és Visnyó, melyek egészben a parókia tulajdonát képezték és ugyanolyan kötelességeik voltak a parókiával szemben, mint a földesúrnak. Azok lakosai végeztek a gyülekezet számára minden építészeti munkát. A prédikátor jövedelméhez tartozott a varannói mezők és irtványok tizede és minden veteményből a kilenced. A varannói határban a parókiához 5 mező és 2 kert tartozott, a csemernei határban két puszta, a hosszúmezei faluból tized az irtványból. A városban a parókiának 3 szőlője volt és a varannói és annak szomszéd határban 15 rét tartozott hozzá. A varannói, izsépi és zamutói malom teljes, vagy részbeli jövedelmét is megkapta. A caronnói majorságon 15 disznója volt a parókiának. Azon kívül a prédikátor kapott oktávát a borból, búzából és nyári vetésből Varannóról, Hosszúmezőről es Cesemernyéből.389 A varannói káplánnak a gálszécsivel ellentétben stabil és elégséges jövedelmei voltak. Egy szőlőt, 2 mezőt és egy rétet használt. A várostól kapott évenként 15 forintot, három céhtől 3 forintot. A leányegyházakból (Benkóc, Szedliszke, Mogyoróska és Hencóc) egy kéve búzát és oktáva bort és búzát. Csemernye és Hosszúmező falvakból fát kapott. A házát a városnak kellett felépítenie. Azon kívül neki járt a stólából a legnagyobb rész: keresztelésért 4 dánér, házasításért 40 dénár és temetésért 2 garas. 388 ZOVÁNYI, Jenő: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett..., 139. 389 DIENES Dénes (ed.): Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16 — 17. század. Budapest: Osiris, 2001, 315 - 317. 148
