Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák reformátusok

Kónya Annamária — Kónya Péter

nyi változások még tovább növelték a rekatolizáció veszélyét. Érthető, hogy abban a helyzetben a legveszélyeztetebbek pont a szlovák református gyülekezetek voltak, melyek pont a szupe- rintendencia területének szélén, a katolikus parókia közvetlen közelében, mindennap ki voltak téve a katolikus egyház hatásának. A veszély még sokkal jobban megnőtt, amikor a Carolina Resolutio értelmében (1731) bevezették a katolikus püspökök protestáns gyülekezetekbe való kötelező látogatását, másrészt megnehezítették a protestáns leányegyházak igazgatását az artikuláris helyek papjainak. A katolikus egyház az állami hatóságokkal így egy újabb hatásos fegyvert kapott a rekatolizáci- ós tevékenységre, minek folytán minden gyanút felhasznált a rekatolizációs törvénykezés értelmében. 1764-ben az egri püspök a Helytartótanács előtt megvádolta a gálszécsi református lelkészt a leányegyházakban élő evangélikusok kényszerítésével a református egyházi szertartásokban. A vizsgálat viszont kimutatta, hogy hosszú idők alatt a gálszécsi templomot mind a két protestáns vallás hívei használták.343

A szlovák gyülekezetek további apadásának megállítása végett a református egyházkerület vezetésének néhány fontos problémára kellett megoldást találnia. Elsősorban a jövendő, szlovák nyelvettudó lelkészek képzését volt szükséges megoldani. Továbbá, a század felében már sürgősen be kellett biztosítani az alapvető egyházjogi, istentiszteleti és vallási-nevelési irodalmat érthető nyelven, egyrészt maguknak a hívőknek a rekatolizáció- val történő mindennapi találkozás végett, másrészt a katolikus vizitátorok követeléseik végett is. Nem kevésbévolt fontos a legszegényebb gyülekezetek anyagi támogatása is. Nagy érdeme a szlovák (vagy legalább a szlovák

343 KIRÁLY, Péter: A keletszovák..., 30.

Első szlovák református Agenda

132