Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák reformátusok
Kónya Annamária - Kónya Péter mán tudott szlovákul és magyarul, és ezeken tartotta az istentiszete- leteket is. Sajátos helyzet alakult ki a nagy mezővárosokban, Nagymi- hályban, Gálszécsben, Terebesen, tulajdonképpen Varannón is, és talán Homonnán, ahol több oknál fogva két reformátusprédikátor is volt: egy magyar pap és egy szlovák káplán. A pap kötelességei közé tartozott a prédikációk megtartása az uraságnak a városban a káplán viszont a leányegyházakban és a szlovák hívőknek végezte a szolgálatot. Természetesen a hívek számát számbavéve, többnyire a szlovák káplánnak jutott több kötelesség, holott a magyar pap jobb anyagi fedezetet kapott. Viszont semmiképpen sem lehet ezt a helyzetet mint „igazságtalanságot“ értékelni, mely csak a vegyes gyülekezetekra volt érvényes. Hasonló helyzeti volt a felső-magyarországi szabad királyi városokbanis, ahol a papi tisztséget mindig a német, és nem a magyar vagy a szlovák prédikátor töltötte be.327 Érdekes módon ez a tény a szlovák történetírásban soha nem volt kényes pont. Mindkét esetben a papi tisztségről a legerősebb hatalmi tényező döntött: a mezővárosokban a földesúr, a szabad királyi városokban az önkormányzatot uraló német városi polgárság. A szlovák reformátusoklétezése az elejétől fogva a többségben lévő magyar hívek együttélésével volt jellemző nemcsak az esperességek területén, de magukban a gyülekezetekben is. Természetesen az együttélés nem valósult meg konfliktusok nélkül. A mezővárosi vegyes gyülekezetekben ez leginkább a szlovák káplán és a magyar pap jövedelmeinek nagysága miatt volt, mivel a pap az egyes leányegyházak jövedelmét is megkapta, annak 327 Lőcsén, Bártfán és Kisszebenben az evangélikus gyülekezetek németek és szlovákok voltak, Kassán és Eperjesn magyarok is, de többségében német lelkészek uralták. Vay Abrahám levele a szlovák teológiai hallgatók ügyében 128
