Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák református gyülekezetek
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században met ezeknek a félreeső területeknek illetve azok vallási helyzetének, de a későbbi számosabb tekintélyesebb ruszin migráció is befolyással lehetett a viszonyok alakulására. Homonna környékén a legtöbb ruszin és szlovák kálvinista egyházi közösség a 17. század első felében volt rekatolizálva, amire az 1652-es egyházlátogatási jegyzőkönyv is rámutatott. Ugyanebből az évből Szerelmes faluban már nem állt a templom, mert azt kiégették a zsoldosok, a prédikátor viszont megmentette az istentiszteleti kellékeket, mint pl. a poharat, az ezüsttárcát és az asztalterítőt, sőt azokat megtagadta kiadni a vizitátornak.277 Szlovák református gyülekezetek Annak ellenére, hogy a rekatolizáció alatt a szlovák kálvinista gyülekezetek nagy része Abaúj-, Zemplén, Ung- és Sáros vármegyében megszűntek (a földrajzi elhelyezkedésükön kívül más okai is voltak), olyan gyülekezetek is léteztek, amelyek egészen a 18. századig, illetve máig is fennállnak. Természetesen a szlovák kálvinista gyülekezetek száma a 16. század végen és a 17. század elején volt a legmagasabb. A 17. század első felében a három Tiszáninneni esperességben biztosan sokkal több szlovák református gyülekezet létezett, hozzátéve viszont azt is, hogy ebben az időben a települések etnikai felosztását nem lehet teljes pontossággal rekonstruálni,278 de feltételezhetően ezekről a falvakról lehet szó. Az abaúji esperességben a szlovák, illetve a szlovák-magyar népesség hat református gyülekezetben és azok filiáiban létezett: Pethőszinye (f. Bőd, Alsó- és Felsőkenece, Györgyi és Füzésrnádaska), Rozgony (f. Benyék), Tarcavajkóc (f. Királynépe és Abaújharaszti), Felsőolcsvár (f. Rás), Besz- ter (f. Izdoba, Lengyelfalva), Kassaújfalu. A felsoroltakon kívül működtek még szlovák, ill. szlovák-magyar református gyülekezetek többi falvakban is, amelyek valamilyen okból nem szerepeltek a legrégebbi egyházlátogatásokban: Gecse, Boksa, Ósvacsákány, Györke, Osva, Regete és Ruszka. Az ungi esperességben szlovák, illetve etnikailag vegyes református gyülekezetek Ung vármegye területén ezekben a falvakban léteztek: Nagy- szeretva (f. Kisszeretva, Pályin, Kráska), Szobránc (f. Reviscse, Ruszkóc, Jeszenő), Hanajna (f. Sárosreviscse, Józsa) a Vinna (f. Tárná, Kaluzsa, 277 DIENES, Dénes (ed.): Református egyház-látogatási..., 254. 278 Az egyes községek etnikai struktúrája a 17. században eltért a következő században kialakult helyzettől, főleg az etnikai határok területén a magyar lakosság megtalálható volt északibb területeken. A szatmári béke után a magyar és szlovák-magyar lakosság délebbre került, és helyette a szlovák, illetve ruszin lakosság települt be. Ekkor szűntek meg a„nyelvi szigetek,, pl. Sáros vármegyében. 115
