Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Tiszáninneni református gyülekezetek a 18. században

Kónya Annamária - Kónya Péter

abaúji, felső-zempléni és ungi falu és mezőváros nagyjából, vagy teljesen új, rendszerint szlovák vagy ruszin lakosságot kapott. Ez a folyamat ismét a Tiszáninneni egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján követhető. Sajnos, ezek nem maradtak fenn egyenlően ugyanabból a korszakból mindegyik es- perességből. Teljességben csak két esperesség egyházlátogatási jegyzőkönyve maradt fenn: a borsod-gömör-kishonti a 18. század 50-es és 60-as éveiből és a zempléni 1782-ből. Abaúj vármegyéből egy hiányos maradt fenn 1760 -ból és egy 1800-ból való, de ez már a tolerancia időbeli helyzetét mutatja. Habár a gyülekezetek nagyobb számát mutathatja, amint valójában létezett a 18. században, de a gyülekezetek száma valószínűleg egyforma volt, mint a rekatolizáció időszakának végén. Az ungi esperességből megmaradtak kézzel írt egyház-látogatási jegyzőkönyvek, melyeket a század különböző éveiben készítették.

A fentebb említett tények és a források nem egyenlő megmaradása miatt a következő felsorolás és összehasonlítás csak a mai Szlovákia területére korlátozódik, amely legjobban dokumentálhatja a rekatolizáció következményeit, amelyek legsúlyosabban éppen a szlovák (és azon a területen létező magyar) gyülekezeteket sújtották. A négy esperesség közül háromban (az abaújiban, ungiban és zempléniben) léteztek a szlovák reformátusok és a szlovák gyülekezetek. Az abaúji esperesség északi részén a 18. és 19. század fordulóján 21 református parókia és 29 fília létezett: Szína (f. Perény), Felsőlánc (f. Alsólánc), Reste (f. Buzita), Péder (f. Jánok), Csécs (f. Pány), Szeszta (f. Komaróc), Nagyida (f. Szakaly), Szepsi (f. Makránc), Csány (f. Gécs, Gőnyő), Bárca (f. Széplak, Búzafalva, Zsebes), Kassa (Pólyi), Tar- cavajkóc (f. Királynépe, Haraszti), Beszter (f. Alsó- és Felsőolcsvár, Lengyelfalva, Izdoba), Magyarbőd (f. Füzérnádaska), Alsókemence (f. Felsőkemence, Osvacsákány), Pethőszinye, Györke (f. Alsócsáj, Ósva, Regete, Ruszka), Nagyszalánc (f. Kisszalánc, Szaláncújváros), Zsadány, Szkáros, Nádasd.256 Összehasonlítva a húszas évek végi helyzettel konstatálni lehet, hogy a gyülekezetek száma és elhelyezése csak minimális mértékben változott. Bizonyára a Türelmi pátens kiadásával és más uralkodói utasítással összefüggően csak a leányegyházak száma nőtt. Markánsabb változást a 18. század első feléhez képest az összes 8 sárosi református gyülekezet megszűnése hozta, mely mindenekelőtt a helyi földesurak rekatolizációjával volt összefüggésben.

A borsod-gömör-kishonti esperesség mai Szlovákiában fekvő területein az 1753 - 1764-es években összesen 31 református parókia és 42 fília létezett: közülük 1 parókia a Kishonti (Rimaszombat) és 1 parókia fíliájá256 TiREL Sárospatak, R. A. III. 3/14: Az abaúji esperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1800- 1823.

104