Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Híres tanáregyéniségek
utolsósorban sokra jutott tanárt talált a kollégium. Rimaszombati, losonci és pataki évek után hosszú peregrinációra indult. Felkereste a Selmecbányái bányászati akadémiát, a pesti és bécsi egyetemet, majd végiglátogatta az összes fontos német és holland egyetemet, akadémiát. Négyéves tanulmányút után érkezett haza. Előbb lelkészi szolgálatot viselt Losoncon, majd Jánosiban. 1807-ben aztán Patakra költözött és elfoglalta az egyik teológiai katedrát. De Patay példája is bizonyítja, hogy a kollégium egy nagy műveltségű, széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, levelei és előterjesztései alapján precíznek és lelkesnek tűnő professzort sem feltétlenül tudott hosszú távon megtartani. Már 1811-ben bejelentette ugyanis távozási szándékát, s visszatért Jánosiba, jobban fizető eredeti hivatásához. Személyét az teszi különössé, hogy 1820-ban megbízást kapott a bécsi egyetem éppen megalakuló protestáns hit- tudományi intézetében a tanításra. így élete utolsó három évtizedét mégis tanárként, ám hazájától távol szolgálta végig. Patayval csaknem egyidőben került Sárospatakra Láczai Szabó József. A helyi születésű, Patakon és Kassán, majd pedig Utrechtben és Göttingában tanult Láczait külföldről hazatérve, 1791-ben az éppen akkor újjáépülő pápai kollégium profesz- szorává választották. Közel másfél évtizedes tanári működést követően hagyta el Pápát. Rövid ideig Fejér megyében prédikátorkodott, majd 1808-tól haláláig, 1828-ig a pataki kollégiumban tanított és azzal párhuzamosan szülővárosának eklézsiájában látott el lelkipásztori feladatokat. Láczai már pataki diákkorában és később is szívesen verselt. Ennek köszönhette pápai alkalmazását, mivel költeményeivel hívta fel magára Ráday Gedeon főgondnok figyelmét. Ugyanakkor versei fordították szembe Kazinczy Ferenccel. A viszonylag konzervatív felfogású költő előbb kivívta Kazinczy igazságtalanul goromba bírálatát, majd pedig - minden bizonnyal alaptalanul - egy Kazinczy-ellenes névtelen, trágár gúnyirat elkészítésével vádolták meg. Mindenesetre ennek a konfliktusnak a nyomán vált a Sárospatakon kialakuló Kazinczy-ellenes triász egyik tagjává (Kövy Sándor és Rozgonyi József mellett). Ennek jegyében szívesen osztogatta a nyelvújítást ostorozó „Mondolatot”, s egyik kollégiumi előadásában félreérthetetlenül Kazinczyt, a „széphalmi poétát” hozva fel példának, ítélte el a tudósok kevélységét. Sokkal fontosabb ennél, hogy pápai és pataki munkásságában egyaránt bizonyította, ismeri és magáénak vallja a filantrópista eszméket. Nemcsak keményen bírálta az oktatás egyoldalúságát és rugalmatlanságát, de elengedhetetlennek tartotta a halászat, vadászat, földművelés, egészségtan stb. ismereteinek iskolai átadását; a hazafias, munkára kész, értelmes emberek nevelését. S talán még lényegesebb, hogy fennmaradt kéziratos jegyzetei szerint kifejezetten bátran nyilatkozott és gondolkodott a történelem nagy kérdéseiről. Rokonszenvezett az európai parasztmozgalmakkal, elítélte a Habsburgok „kegyetlenségeit” és a protestánsok üldözését. Megjegyzései helyenként kifejezetten függetlenségi felfogásra utalnak. Mindezt azonban kevéssé kamatoztathatta a 19. század első évtizedeiben — különösen a gyakorlati teológia és az erkölcstan tanáraként. így Bajkó szerint összességében, minden pozitívuma dacára csak vallási racionalizmusával tűnt ki valamelyest Láczai Szabó József. Somosi János 1783-ban született, szintén régi prédikátorcsaládba. A sárospataki kollégiumi éveket ő is kiegészíthette némettanulással (Lőcsén), valamint peregrináci- óval (Erfurtban, Göttingában, Frankfurtban). Külföldi állomásai közül kiemelkedett a göttingai egyetem, ahová legszívesebben iratkoztak be a magyarországi protestáns ifjak, mivel a leghíresebb tudósok tartottak ott előadást. Somosi már németországi tanulmányútját megelőzően, 1809-től 1813-ig dolgozott a pataki kollégiumban: hu97 Somosi János
