Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Jegyzetek
154 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Az ifjúság elkötelezettségére azonban a század végétől egyre több panasz született. Megfogyatkoztak az egyletek, amelyek helyett inkább a testi csábításnak, a dorbézolásnak hódoltak az ifjak. A kevésbé népes egyletek (pl. gyorsíró, jogász, tűzoltóegylet) működése akár évekig is szünetelt ekkoriban. A sárospataki iskola az ünnepségek terén is élénk életet élt. 1891-ben tartották meg az első öregdiák találkozót: a 30 évvel azelőtt végzett diákok gyűltek össze tanulmányi éveikre emlékezendő. Ugyanebben az évben ünnepelték meg az 1791:26. te. centenáriumát, illetve Comenius 300 éves ünnepét. Ez utóbbit csak szűkebb, helyi rendezvény keretében tartották. Két év múlva hasonló szerénységgel emlékeztek meg a jogakadémia alapításának százéves évfordulójára. Elvi megfontolásokból tekintettek el a hangos ünnepléstől, inkább irodalmi téren mutatkoztak aktívnak. A szolid ünneplés mellett leginkább a jogakadémia körüli súlyosbodó problémák, valamint a tanév elején fenyegető kolerajárvány szóltak. Ráadásul 1893-ban Kossuth Lajos és báró Vay Miklós halála is fontos esemény volt, amelynek emlékünnepére lelkileg is készülniük, s a vendégfogadásban is jeleskedniük kellett a patakiaknak. A patakiak kivették a részüket a millenniumi ünnepségből is: az országos kiállításon tanárok műveivel, tankönyveivel és tanulók dolgozataival képviseltették magukat, csapatot küldtek az országos tornaversenyre, június 4-én pedig vonattal utazva a Mátyás templomban közszemlére tett magyar koronát tekintették meg a tanulók. A gimnáziumból összesen 120-an kaptak a szüleiktől engedélyt és pénzt az ezredéves kiállítás megtekintésére. Visszatérően gondot okozott azonban a Kazinczy-ünnep megtartása. Az Akadémia ugyanis pályadíjat írt ki minden évben, amelynek eredményhirdetésére a széphalmi ünnepen kellett sort keríteni. A leírásokból úgy tűnik, hogy a gyakorlati akadályok miatt félszívvel vett részt a pataki iskola ezen a rendezvényen. Az egész ifjúságot Széphalomba vezényelni ugyanis meglehetősen fáradságos dolog volt. A rossz közlekedési viszonyok, az időjárás viszontagságai és a széphalmi épület leromlott állapota egyaránt csökkentette az ünnep fényét, vonzerejét. Ráadásul általában távol maradt az újhelyi gimnázium, sőt a vármegyei tisztikar is. Olyan is előfordult, hogy pályázó sem akadt, s erre hivatkozva az ünnepség egyszerűen elmaradt. Ezután az MTA szigorúan meghagyta, hogy győztes pályázó hiányában is meg kell tartani a rendezvényt. A patakiak pedig hiába kérvényezték többször is, hogy a méltó megemlékezés érdekében helyezzék Patakra a helyszínt. Különösen a századfordulótól megszaporodnak az értesítőkben azok a bejegyzések, amelyek a pataki iskola bel- és külföldi kapcsolatainak kiszélesedéséről tudósítanak. így például örömmel jelentik, hogy 1895-ben meglátogatta az iskolát Zemplén vármegye fő- és alispánja. Ekkor már a tanulmányi kirándulásokat sem csak sportolás, hanem kifejezetten szakmai ismeretszerzés céljából is szervezték. így például eljutottak a diákok a Felvidékre, a hatvani és a szerencsi cukorgyárba, a kőbányai sörfőzdébe, illetve a jászberényi földműves szakiskolába. Hattagú hallgatói csoport képviselte az iskolát a pápai theologiai ifjak kongresszusán. Sárospatakra látogattak a nagyenyedi és a debreceni főiskola tanárai és növendékei. 1910-ben nem kisebb személyiség volt az érettségi vizsgabizottság elnöke, mint az országos hírű zeneszerző, Kacsóh Pongrác. Az egyik este az imateremben kiváló zenetörténeti előadást tartott, amit művészetének gyönyörű bemutatójával párosított. A következő esztendőben a főiskola adta a helyszínt a magyar néprajzi társaság első vidéki vándorgyűlésének.En- nek nyomán aztán 1912-ben megalakult a Sárospataki Néphagyománykutató Szövetség, amely évente hirdetett meg a hallgatók, tanulók számára kutatói pályázatot.
