Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Jegyzetek
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 152 Szinyei Gerzson a könyvtári tudományos munkában is kiemelkedőt alkotott Ugyanakkor az intézmény vezetése a kollégiumi hagyományokat folytatva igyekezett minél sokoldalúbb kulturális életet biztosítani az ifjúság számára. Ennek megfelelően szépen gyarapodtak a különböző gyűjtemények. 1858-ban megkezdték például a rovarok és a kitömött madarak gyűjtését. Nem kis büszkeséggel emlékeztek meg a tanárok arról, hogy milyen elismeréssel fogadta az 1889-ben Patakra látogató kassai katolikus püspök is a természetrajzi szertárat. Épp húsz év múlva sikerült kialakítani a főiskolai növénykertet. 300 külön parcellába ültették a legkülönbözőbb gyógy-, ipari, konyhakerti és dísznövényeket. A kezdeményezők nem titkolt célja az volt, hogy az egész iskolakert idővel egy nagy botanikus kertté fejlődjék. A század végén felvették a könyvtárat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségébe. Ennek kapcsán megvizsgálták az állományt és annak kezelését, s mindent szakszerűnek találtak. Ez alapján részesülhetett a könyvtár az állami könyvtár-segélyekből. A VKM ösztönzésére felújították az ismeretterjesztő felolvasások intézményét - félévente négy vasárnap volt ilyen -, amely révén a főiskola közvetlen kapcsolatot épített ki a település érdeklődő lakóival. Amint korábban, most is fontos regionális szerepet töltött be a főiskolai nyomda. Az 1850-es évek végén már évi 48.000 példányban adott ki köteteket — ami rövid idő alatt a nyomdai összvolumen megháromszorozódását jelentette. A nyomda biztató működése adta az ötletet, hogy újraalakuljon a sárospataki irodalmi kör. A Szinyei Gerzson által 1873-ban megindult kezdeményezés fő célja az volt, hogy közép- és népiskolai tankönyveket készítsenek a pataki tanárok, s ezáltal az intézmény szellemi befolyását jelentősen kiterjesszék, illetve folytonosabbá tegyék. A testgyakorlás szempontjából 1858 a kulcsdátum Sárospatakon. Antalfi János állhatatosságának köszönhetően ekkor nyílt meg a testgyakorló intézet és a helyi uszoda is. Igaz, az utóbbit másfél évtized múlva tűz emésztette el, ami után évekig szünetelt az úszásoktatás. 1878-ban aztán külön, 220 négyzetméteres tornacsarnokot is sikerült építeni. Igaz, a nagy hidegben nem tudták felfűteni, ezért előfordult, hogy télen akár öt hétig is szünetelt a tornaoktatás. Az 1880-as évek közepétől rendszeressé váltak a tornatanár által vezetett kirándulások: az alsósok félnapos, a felsősök egynapos kirándulásokat tettek Sárospatak határában. Ezek nemcsak a mozgást, hanem az ismeretszerzést is szolgálták, s rendre nagyon jól sikerültek. A rendszeres, szervezett mozgásra nagy szükség mutatkozott, hisz szinte évente szedett áldozatot a mozgáshiányban szenvedő ifjak soraiból a Bodrog. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy 1878-ban új, igen ambiciózus orvosra tett szert a főiskola. Kun Zoltán átfogó programot valósított meg az iskola egészségügyi helyzetének javítására, a járványok megelőzésére. így például azonnal csökkentette a bentlakásos diákok számát, s szigorú higiénés előírásokat foganatosított minden iskolai helyiségre nézve. Később tüzetes orvosi vizsgálatnak vetett alá minden diákot, s ez alapján adott felmentést a torna alól. Végiglátogatta az összes városban lakó diák szállását és a tápintézeti lakószobákat is. Nem véletlen, hogy általános dicséretben részesítette a közegészségügyi felügyelő az iskolát a gondos rendtartásért. A látogató csak a rajztanítás helyiségét kifogásolta a kevés fény, valamint a tantermeket a szellőzés hiánya miatt. Az egészségügyi és fegyelmi helyzetet is hagyományosan meghatározta, hogy súlyos gondot okozott a diákok elszállásolása. A főiskola felismerte, ki kell terjesztenie a figyelmét a szállásadó gazdákra, mert sok diák a vigyázó szemek elől rejtve kerül kísértésbe. Ezért elhatározták, megismertetik a fegyelmi szabályokat a szállást adó gazdákkal, s előírják a tanulók szüleinek, hogy a beíratni szándékozott gyere
