Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Pezsgő diákélet
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 150 Dezső Lajos felügyelőként mindvégig szoros maradt a kapcsolata a képezdével - ő elnökölte a képző igazgatótanácsát is. Utódja az igazgatói székben pedig korábbi munkatársa, Kiss József lett. Szoros maradt tehát a szellemi közösség. Annak ellenére is így volt ez, hogy az állami fenntartásúvá válás szükségszerűen járt komoly változásokkal. így például alkalmazkodni kellett a Bodrog partján is az állami tantervi előírásokhoz. Ezt a kortársak többsége visszalépésként élte meg, hisz mindenre kevesebb idő maradt. Az 1869-ben életbe lépett új tartalmi szabályozás ugyanis eleve kevesebb óraszámot határozott meg, mint amennyit korábban Patakon a felkészítésre fordítottak. A különböző évfolyamokon a heti 38-41 óra 31-re csökkent. De a tartalom belső arányai is jelentősen módosultak: a humán tárgyak kivételével minden másnak csökkent a tanításon belüli súlya. így például a pedagógiai ismeretekre fordított tanórák aránya 22%-ról 14%-ra csökkent. De 4-5%-kal kevesebb figyelem jutott a természettudományos tantárgyaknak és a matematikának, valamint az éneknek is. Nem csoda, ha egy ilyen átrendeződés hosszasan foglalkoztatta a tantestületet. Nagy rendszerességgel tartottak a képzős tanárok saját működésükre, szakmájukra reflektáló értekezleteket, számos javaslatot fogalmaztak meg a minisztérium felé. Ilyen belső, szakmai alapokon nyugvó igényként jelent meg a tanítóképző négyosztályossá bővítése, amelyre 1882-ben került sor. Szintén a pataki kezdeményezés elfogadását követően rendelte el a VKM 1909-ben, hogy az egészségtan külön tárgyként jelenjen meg a tantervben. A sárospataki képző országos elismertségének egyébként épp az volt a záloga, hogy a tanárok alkotó közösséget, szellemi műhelyt teremtettek és tartottak fenn a maguk számára. A kicsiny, 8-12 fős tantestület tagjai rendszeresen hospitálták egymás óráit, bemutató órákat szerveztek egymásnak, s nemcsak a hallgatókat buzdították az önkéntes egyesületekben való részvéteké, hanem maguk is aktív részesei voltak az iskolai életnek. Tervszerűen jártak a képzős tanárok a gyakorlóiskola óráira, illetve többször útnak indultak más hazai és külföldi tanítóképző intézmény munkájának tanulmányozására. Ennek az igazán gyümölcsöző szellemi munkának a kovácsa elsősorban Dezső Lajos (1847-1904) volt. A sárospataki tanulmányai után Szentesen tanítóskodó, majd bírói államvizsgát tett Dezső 1873-ban nyerte el a képezde tanári állását. Már megválasztott tanárként töltött kilenc hónapot Németországban, Svájcban és Franciaországban, így Árvayhoz és Zsindelyhez hasonlóan alkalmassá vált a legfrissebb nemzetközi szakmai fejlemények pataki meghonosítására. Nem véletlen, hogy már 1875-ben, mindössze 27 évesen igazgatóvá nevezte ki az illetékes szakminiszter. Kitűnő vezetőnek bizonyult. A fent felsorolt szakmai újítások mellett a nevéhez fűződik egy részletes koncepció, amelyben a képezdék mellé internátusok szervezését, s a tanítóképzős és internátusi oktató—nevelőmunka szerves egységének szervezeti és tartalmi elemeit vázolta fel. Haladó gondolkodására jellemző, hogy az 1883-ban felterjesztett, csak Patakra vonatkozó javaslatából éppen 30 év múlva lett valóság - de akkor már az ország összes állami tanítóképzőjében. A hallgatók hazafias és egészségnevelésére nagy súlyt helyező, a számukra rendszeres tanulmányi kirándulást bevezető, a családokkal, szülőkkel való kapcsolattartás új formáit kialakító Dezső Lajos elméleti pedagógusként is komoly életművet hagyott hátra: tankönyvei mellett elsősorban Comenius-kutatásait hangsúlyozzuk. Hazánkban elsőként foglalkozott behatóan Comenius szellemi örökségével, magyarországi működésének eredményeivel. Dezsőt Hodossy Béla (1864-1943) követte az igazgatói székben. A semmilyen pataki előtanulmányokkal nem rendelkező, Csurgón és Budán végzett zenetanár Hodossy vezette az intézményt a századforduló éveiben. Amellett, hogy kitűnő munkát
