Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - A kollégiumi tanítóképzéstől a Sárospataki Állami Tanítóképzőig
145 tanácskozást a VKM. Ezúttal a patakiak is jelen lehettek - Finkey dékánként képviselte az álláspontjukat. Kifejtette: az egyetemi jogi karok zsúfoltságán és a vidéki jogakadémiák elnéptelenedésén azonos módon lehetne segíteni - a jogi oktatás korábban elhatározott decentralizációjával. A pesti egyetemen a hallgatók kétharmada be sem férne a tantermekbe, de a gyakornokok hivatali foglalkoztatása is a rendszeres óralátogatáson alapuló szakoktatás kigúnyolása. Patakon a fényes kávéházak és az ilyen irodai foglalatosságok hiánya nyomán mindenki előadásra jár. Finkey kiemelte, a jelenségen átfogó reformmal lehet csak változtatni, másként, például a pesti egyetemre zúduló négyezres jogászhallgatói tömeg megosztásával (például egy új egyetem alapításával) nem. Mérsékelt öröm - a debreceni egyetem fogadtatása Száz éve, 1912-ben született törvény a debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem megalapításáról. A híres helyi református kollégium szellemi bázisára épülő, 1914-ben megnyíló univerzitást felemás módon fogadták a patakiak. Egyfelől nagy siker volt az egész magyarországi református közösségnek, hogy a „kálvinista Róma” egyetemi városi rangra jutott. A dualizmus korában oly sokszor hangoztatott sérelem után, miszerint az állam továbbra is a katolikusoknak, s a katolikus intézményeknek kedvez, ez a fejlemény mindenképpen pozitívnak számíthatott. Ráadásul természetesen érzékelték a Bodrog partján is, hogy a közeli egyetem milyen sokat segíthet a tudományos gondolkodás vidéki elterjedésében. Másfelől viszont Debrecen közelsége felerősítette a pataki főiskola kétes jövőjével kapcsolatos félelmeket. Épp ezért sokkal inkább olvashatunk az egyetem indulásáról távolságtartó, polemizáló, semmint önfeledt, üdvözlő sorokat. A harmadik hazai egyetem legérzékenyebben természetesen a jogakadémia miatt érintette a sárospatakiakat. Épp ezért először a jogászképzés szempontjából bírálták a tervezett lépést: a mennyiségi fejlesztés csak ideig-óráig alkalmas a pesti jogi karon összezsúfolódott négyezres hallgatói tömeg okozta feszültségek kezelésére. De a jogász- képzés reformjának és decentralizációjának elmaradása hosszabb távon továbbra is kódolja a problémákat, miközben gyorsan elsorvasztja a nagyváradi és a sárospataki akadémiákat. Nem először gondolhatták már végig ezt az összefüggést. A debreceni egyetemmel szembeni érvelés hangsúlyos része volt a nagy- és a kisváros előnyeinek, hátrányainak szembeállítása. Minden alkalmat megragadtak a sárospataki tanárok, hogy jelezzék a kisvárosi lét előnyeit. így például kiemelték, hogy mivel Debrecen és Pozsony is kilométerekre a városközponttól jelölte ki a helyi egyetem székhelyét. Meglátásuk szerint az ottani egyetemisták egyszerűen ki sem fognak járni az előadásokra, hanem a nagyvárosi kávéházakban fogják múlatni az időt. Ilyet a sokkal kisebb, személyes ismeretségekkel átszőtt Sárospatakon feltételezni sem lehetne — ott tanulással töltik az időt a hallgatók. A háborús esztendők nélkülözései ismét lehetőséget teremtettek a kisvárosi lét előnyeinek ecsetelésére: miközben a nagyvárosi egyetemeken már szinte éheznek, a lakáshiány pedig napi szintű gondot okoz, ők a fűtőanyag beszerzését és az élelmezést is viszonylag könnyen meg tudják oldani. Ráadásul a nagyvárosok hátránya hely- és áruhiányban csak az első békeévekben fog csak tetőzni, hisz ott már most is valóságos nyomor van, nem várható, hogy a kilábalás esztendői zavartalanok legyenek - hangoztatták Sárospatakon. A végzetesen késlekedő reform és a jogakadémia egyre látványosabb hallgatói létszámcsökkenése miatt 1912-ben bevezették a patakiak is az ún. „egyetemi rendszert”. Azaz Eperjes, Kassa, Kecskemét és Máramarossziget példájához csatlakozva eltörölték a kollokviumi kényszert. A patakiak által egyébként nem helyeselt megoldás révén egyetlen év alatt a duplájára nőtt a hallgatók száma. A következő évben újabb 50%-os gyarapodást ért meg a tagozat - amelyet ismét érzékelhetően szégyenkezve kommentáltak az iskola vezetői.
