Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Évtizedes küzdelem a jogakadémiáért
140 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Zoványi Jenő A Zoványi-ügy Épp Warga Lajos egyik kéziratban maradt munkája szolgáltatta az apropót a teológiai akadémián 1907-ben kibontakozó tartós, országos hírre szert tett konfliktusnak. Az egyházkerület vezetése a magyar protestáns egyháztörténet tanárát Zoványi Jenőt (1865-1958) ugyanis azzal bízta meg, hogy a Warga irodalmi hagyatékában fennmaradt egyháztörténeti monográfia szövegét sajtó alá rendezze. Ügy tűnt, jó döntést hoznak, hiszen Zoványi komoly szakmai reputációval rendelkezett. Az erdélyi katolikus családba született és a nagyváradi katolikus püspöki szemináriumban tanult Zoványi a református vallásra fiatalfelnőtt fejjel, 18 évesen tért át. Ezt követően Patakra iratkozott be, majd tudását Utrechtben gyarapította. Hazatérése után előbb Sárospatakon teológiai magántanár, aztán néhány évig Erdélyben lelkész lett. 1901-ben választották meg Patakon rendes tanárrá, ahol felfüggesztéséig szolgált. Már ekkor igen szépreményű teológiai és egyháztörténeti szerzőnek számított. Joggal gondolhatták tehát azt a püspökség vezetői, hogy jó kezekbe adták az idősebb pályatárs munkáját. Am az egyébként is nehéz természetű, hosszú élete során sok-sok konfliktusba és éles szakmai vitába bonyolódó Zoványi sajátos megoldást választott. A magyarázó jegyzetekkel, függelékkel kiegészített kötet már kikerült a nyomdából, amikor észrevették, hogy a függelékben Wargáétól merőben eltérő álláspontot fejtett ki Kálvin János szerepéről és lelkületéről. Történeti forrásokra hivatkozva általában csökkentette Kálvin reformációban betöltött szerepét, s megkérdőjelezte Kálvin makulátlanságát. Az eljárás hatalmas felzúdulást keltett. A szöveg gondozóját azonnalfelfüggesztették és fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Miközben az országos egyházi sajtó élénk polémiátfolytatott arról, hogy meddig terjed az alkotói szabadság, Zoványi lépcsőről lépcsőre fellebbezett az ügyében. Végül a személyi ellentétek miatt a per kikerült a tiszáninneni egyházkerület bíróságáról. A dunamelléki bíróság pedig a főiskola vezetőinek megdöbbenésére Zoványinak adott igazat. Az ügy 1907-1913 között változó intezitással, de folyamatosan a figyelem középpontjába helyezte az egyébként is sok-sok bajjal küzdőfőiskolát — a főiskola vezetői határo- .. zott rosszindulatot érzékeltek a debreceni és a budapesti lapok részéről. A helyzetet bonyolította, hogy a jogi tagozaton Ferenczy Árpádot isfel kellettfüggeszteni: ő egy kétértelműen megfogalmazott leköszönő levél után néhány héttel mégiscsak igényt tartott jogtanári állására. A kölcsönös fegyelmi panasszal tarkított konfliktus szintén évekig eltartott, s ugyancsak sötét árnyékként vetült a megmaradásért küzdő jogakadém iára. Zoványi egyébként a rehabilitációját követően egy évvel, 1914-ben Debrecenbe távozott, az ottani egyetem professzora lett. Am 1918-1919. évi magatartása miatt előbb lelkészi jogaitól fosztotta meg az egyházi bíróság, 1922-ben pedig az egyetemről is nyugdíjazták. Utána még három és fél évtizedig kutatott, s élete legvégén, 1956-ban a történettudomány doktorává avatták. Nehezen összeférhető természete és éles tudományos megállapításai miatt egyaránt sokszor támadták, számos állítását árnyalták kortársai vagy az utókor történészei. Ezzel együtt is kijelenthető, hogy a magyarországi protestantizmus történetének egyik legjelentősebb kutatója volt, akinek egyháztörténeti enciklopédiája, s számos adatközlése, tanulmánya máig megkerülhetetlen a kutatók számára.
