Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Évtizedes küzdelem a jogakadémiáért
be az ifjak a tantárgyaikat, azok célszerű sorrendjéről pedig előzetesen tájékoztatást kaptak. A teológushallgatók — hasonlóan a jogakadémián tanuló társaikhoz — heti 12 órát választottak saját szakjukhoz kapcsolódóan, további négy órát pedig a bölcsészeti képzésből. A bölcsészeti szakban 1865-ben három tanár tanított, akik a következő órákat, tárgyakat kínálták a hallgatóknak: Erdélyi János - világirodalom, Bihari Imre - újkori bölcsészettörténet, esztétika, észjog; Orbán József - egyetemes világtörténet, magyar történelem, latin irodalom, művelődéstörténet. Mellettük a tanítóképző igazgatójától, Árvay Józseftől tanulhattak a hallgatók neveléstant. Egy húsz évvel későbbi tanrendet megnézve azt láthatjuk, hogy az észjog átkerült a jogakadémiára, cserébe pedig a bölcsészeti fakultás a teológiáról átvette a héber nyelvi alapokat. Ekkoriban Orbán József, Szinyei Gerzson és Radácsi György tanított ezen az akadémiai tagozaton, az 1885/86. tanévtől pedig Finkey Józsefet választották meg a bölcsészettörténet és a pedagógia tanítására. De közülük Radácsi óráinak a felében a teológus-, Finkey és Orbán pedig a jogászképzést erősítette. Ha egy újabb húsz évvel későbbi (1905) pillanatképet rögzítünk, akkor azt látjuk, hogy a bölcsészeti, filozófiai gondolkodás történetét és a pedagógiát Székely György tanította, a héber nyelvtant Magda Sándor, az angolt Rohoska József, a németet Nagy Lajos, a franciát pedig Rácz Lajos. A kollégium orvosa, Kun Zoltán közegészségtant, míg egy külső óraadó tanár mezőgazdasági ismereteket adott elő. A népesnek tűnő bölcsészeti tanári kar látványa azonban optikai csalódás: az irodalom- és művelődéstörténet tanszéke abban az évben üres volt, miközben Székely György a jogi, Rohoska József a teológiai tagozaton tartotta órái többségét. A nyelvtanárok mindegyike pedig a gimnázium tantestületébe tartozott. Magyarán a század elején egyetlen önálló tanára sem volt a bölcsészeti szaknak. A hittudományi szakon 1865-ben Szeremley Gábor tanította a dogmatikát, a dogmatörténetet, a héber exegesist és a szimbolikát. Heiszler József a keresztyén egyháztörténet és a görög exegesis, Kolos Dániel a liturgika, a katekizmus és a protestáns egyházjogtan, Szabó Lajos pedig a héber nyelvtan felelőse volt. 1885-ben Mitrovics Gyula (erkölcstan, gyakorlati teológia), Warga Lajos (egyháztörténet, szimbolika, összehasonlító vallásismeret), Nagy Gusztáv (vallástörténet), Radácsi György (ószövetségi és újszövetségi történetek), valamint a jogakadémia tanára, Krüzselyi Bálint (egyházjog) tanította a teológusokat. Közülük húsz év múlva csak Radácsi György vitte még a tárgyait. Mellette az egyházi szónoklattant és egyházjogot tanító Novák Lajos, a vallásbölcsészetet és újszövetségi kánontörténetet tartó Rohoska József, az egyháztörténész Zoványi Jenő, valamint a dogmatikai tárgyakért felelős Nagy Béla alkotta a teológiai fakultást. A hallgatói létszám hektikusan változott. 1867-ben például a húsz év utáni legmagasabb értéket érte el a beiratkozok száma: a teológián 67-en, bölcsészeten 35-en, jogon pedig 98-an kezdték meg, vagy folytatták a tanulmányaikat. A következő évtizedben visszaesést, majd ismét növekedést mutattak e számok. Sajátosan intenzíven váltakoztak az intézményen belül, az egyes akadémiai ágak között a létszámviszonyok. így például az 1880-as évek közepén jogot nagyjából harmadannyian tanultak, mint teológiát (1882-ben 112-42, 1885-ben 87-33 volt a beiratkozok száma a teológia javára). Ez nyilvánvalóan összefüggött a vidéki jogakadémiák körüli bizonytalansággal, amellyel alább még foglalkozunk. Miközben tehát az iskola elöljárói a jogászképzés jövőjéért aggódtak, a lelkészképzést igénybe vevők számával olyannyira elégedettek lehettek, hogy ki is jelentették, gondot egyenesen az ennél több jelentke137 Zempléni Árpád (1865-1919) költő pataki diák volt
