Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Felemás megítélés - Zsoldos Benő

129

gyolának, illetve dagályosnak nevezték, s átdolgozásra javasolták a munkát. A egyévi munkával alaposan módosított újabb szövegverzió hasonló kritikát kapott. Az egyik bíráló még azt is megkockáztatta, hogy a Zsoldos-fordítás ebben a formában „elhamarkodott” munka. Ez utóbbi kitételen Zsoldos Benő csaknem a felháborodásig megsértődött: igen harcias levélben vonta vissza szándékát az akadémiai publikálásra vonatkozóan. Végül baráti tanácsra a dühös levelet nem küldte el, hanem kedvetlenül ugyan, de újabb évet szentelt a kifogásolt részek átdolgozására. így - az Akadémia közel négyéves bírálati folyamatának a végén - 1888-ban magyarul is olvashatóvá vált Thuküdidész.

Hiába végzett hasonlóan hiánypótló munkát Démoszthenész és Cicero írásaival, ezek a kötetei az asztalfiókban maradtak. Démoszthenész-fordítását az 1890-es évek közepén még benyújtotta ugyan az Akadémiának, de kiújuló konfliktusai miatt ezúttal csakugyan elállt eredeti szándékától. További görög és latin fordításai azóta sem jelentek meg nyomtatásban. Crispus Sallustius Jugurtha és Catilina című műveihez írt magyarázó jegyzeteit a Sárospataki Irodalmi Kör segítségével publikálta. Szintén Patakon jelent meg 1898-ban diákjai számára készített latin irodalomtörténeti tankönyve. Emellett főként a pataki folyóiratokban közölt kisebb írásokat. Némi gyógyírt és elégtételt jelenthetett számára, hogy az Ókori Lexikon és a Pallas Lexikon is igen komoly mennyiségben kért tőle ókori témájú szócikkeket. így ha az Akadémia magas soraiba nem is férkőzhetett be, a hazai klasszika-filológusok másodvonalának megkerülhetetlen tagja lett.

Zsoldos Benő elvileg a pedagógiatörténészek érdeklődésére is joggal tarthatna számot, tekintettel ezzel kapcsolatos kiterjedt publikációs tevékenységére. Az 1882- ben megindult, az általa Mitrovics Gyulával és Radácsi Györggyel közösen szerkesztett Sárospataki Lapok című hetilapban rendszeresen hozzászólt a korszak iskolaszervezési és pedagógiai kérdéseihez. Kifejezetten pataki tapasztalataira reagálva szállt például síkra a tápintézeti ösztöndíjból fegyelmi okokból kizárt tanulók fellebbezésijoga ellen. Szigorú álláspontja mellett azzal érvelt, hogy mindig nagyon alapos, atyai szeretet által övezett eljárásokat folytatnak le. Ily módon kizárt, hogy valakit méltánytalan büntetésben részesítsenek. Ezzel szemben a felesleges fellebbezési jog önmagában alkalmas a tanárokkal szembeni bizalmatlanság légkörének kialakítására. Két cikkben is kifejtette véleményét a korszak egyik országos érdeklődésre számot tartó pedagógiai vitájában, amely a középiskolai túlterhelésről szólt. Ennek kapcsán fejti ki a középiskolai oktatásról szóló krédóját: annak azt a célt kell szolgálnia, hogy a növendék képes legyen a saját tudományos gondolkodásra, ismeretszerzésre - nem pedig azt, hogy tizenöt tantárgy anyagát „elsajátítsa”. Kiáll a comeniusi alapelv, a koncentrikusan bővülő, az életkori sajátosságokat figyelembe vevő fokozatosság mellett. Valamint kiemeli, a szépség, a harmónia feltétlenül fontos ahhoz, hogy a tanuló megtanulja értékelni a tudomány vívmányait. Ezzel szemben az iskolai tanrend már a legelején elrettenti túlzsúfoltságával az ifjúságot. Az igaz, hogy ezzel megszűri a tehetségteleneket is, de a többiekben is nagy kárt okoz a szisztéma. „A középiskolai oktatás célja nem sok tantárgy betanításában, hanem a szellemi erők edzésében, fejlesztésében, a szellemi munkára, az önművelés útján való megindulásra képesítésben s a munkához való szoktatásban áll.” — emelte ki Zsoldos. Zsoldos Benő húsz éven át foglalkozott az egyházkerület és a kollégium hatalmas történeti iratanyagának rendezésével. Már a megbízatás idején, 1889-ben megjegyezték tervezetének bírálói, hogy különös szakértelemmel és műgonddal vette számba teendőit. Ehhez a következő két évtizedben egészen elképesztő szorgalom, kitartás, önmegtartóztató szigo-