Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - A gazdálkodás modernizálása
sek helyett csak kétévente, ősszel jut el az egyházkerület a Bodrog partjára. A két évig húzódó vita során a patakiak elszántan küzdöttek ez ellen. Szinyei Gerzson például meglehetősen éles hangon utasította vissza a kifogásokat. Különösen a hőségre és a nyári munkákra hivatkozás szomorította el. A kollégiumban folyó examenek régi emlékét idézte fel, amikor is valódi kálvinista búcsújárás tisztelte meg az anyaiskola nagy ünnepét. Végül mégis bele kellett nyugodniuk a térvesztésbe. Az 1888/89. évi értesítőben már csak abbéli reményét fejezhette ki szomorúan a pataki igazgató, hogy talán nem lazul meg végzetesen a kapocs az egyházi közönség és a főiskola között. A pataki sértettséget és a Miskolc-Sárospatak közötti konkurenciaharcot jelzi az 1910. évi pengeváltás is. Ekkor a főiskola részéről Radácsi György írt egy meglehetősen harcias cikket a miskolci hírlapok túlzásaira reagálva. A konfliktus Fejes István püspöki beiktatása körül robbant ki. A tervek szerint ugyanis Sárospatakon tartották volna az ünnepélyes istentiszteletet, miközben a miskolciak saját városuk, mint püspöki székhely számára formáltak igényt ugyanerre. Radácsi határozottan cáfolta, hogy Miskolc az egyházkerület székhelye lenne. Az egyházalkotmányra hivatkozva tisztázta, a református egyház nem ismeri a püspöki székhelyet. Bár a legtöbb megválasztott püspököt a népes miskolci eklézsia azonnal lelkészéül hívta, Őri Fülep Gábor például sosem volt miskolci pap. Emellett a városnak sem püspöki temploma, sem püspöki lakása nincs, így a püspöki beiktatásra sem formálhat kizárólagos jogot — érvelt Radácsi. Ez — az egyébként egyszerű szertartás — mindig ott folyt le, ahol a közgyűlés épp tartotta az ülését. Radácsi kiemelte, a miskolci lapok abba bele tudnának törődni, ha Újhelyben lenne a beiktatás, de Patakot nem tudják elfogadni. Tehát egyértelműen Patakkal szembeni ellenérzésekről van szó. Hiába bánkódnak a miskolci vendéglősök, hiába az ottani takarékokban összpontosul az egyházkerület összes pénze - beleértve még a főiskoláét is -, inkább az egyházkerület kötődik ezer szállal Miskolchoz, miközben a városnak alig köszönhet bármit is az egyházkerület. És ha már központot kellene keresni a püspökségnek, az sokkal inkább lehetne Patak, mint Miskolc. Hisz „nem a terület nagysága, nem is a vasutak sokasága alkotja az erkölcsi testületek számára a központokat, hanem a szellemi tűzhelyek, a tudományok csarnokai, s ezek között is az egyházi jellegűek főképpen.” Ráadásul Fejes István Patakon töltötte egész gyerekkorát, itt szentelték pappá, ezer szállal kötődik felnőtt korában is a főiskolához - zárta le a maga részéről a vitát Radácsi György. Mindezek az ellentétek jóval túlmutattak az időnkénti torzsalkodásokon. A régi és az új egyházi központ igazi versenyfutása volt ez, amely igen komoly téttel járt a főiskolára nézve is: a századforduló táján egyre többször merült fel, hogy az egész sárospataki főiskolát Miskolcra kellene áttelepíteni. 117 Radácsi György A GAZDÁLKODÁS MODERNIZÁLÁSA Amint a régió, a kollégium esetében is igaz, hogy a 19. század közepére tarthatatlanná váltak a korábbi gazdasági berendezkedés fő pillérei. Az iskolában a senior- contrascriba kettősére épülő, évente változó irányítási struktúrát lehetetlenítették el a kor követelményei. Az évente változó, a tisztségekért egymással is konkuráló, a gazdálkodáshoz kevéssé értő diákvezérek pozícióját már évtizedekkel korábban kikezdték a bírálatok — fentebb szóltunk is róla, hogy felnőtt tisztviselők megbízásával igyekezték gyengíteni a diákönkormányzati vezetők gazdasági befolyását. Másrészt pedig a kollégium klasszikus, földesúri majorsághoz hasonlító összetett, erősen me-
