Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - A régió és az egyházkerület - a differenciálódás útján
114 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Péchy Tamás (1828-1897) közmunka-és közlekedésügyi miniszter, a képviselőház elnöke pataki diák volt Ezzel együtt az állam oktatáspolitikai törekvései nem az alsó fokon érintették érzékenyen a patakiakat. A középfok mellett sokkal inkább a felsőoktatás-politika jelentett komoly kihívást a zemplénihez hasonló patinás, de alapvetően kicsiny főiskoláknak. A dualizmus évtizedeiben ugyanis egészen jelentős fejlődésen esett át ez a szektor. Budapesten az egyetem képzési kínálatának gazdagodása, majd pedig a helyi felsőoktatási intézményhálózat diverzifikálódása ment végbe. Rövid idő alatt önállósult a közgazdasági, a műszaki, az orvosi, az agrár és a művészeti felsőoktatás. Ezekkel a „versenytársakkal” kiegészülve a Pázmány Péter Tudományegyetem nemzetközileg is jelentős tudományos központtá tette a fővárost. Európa-szerte híres tudósok, megszilárduló egyetemi oktatási—módszertani kultúra, egészen gyors ütemben fejlődő oktatási infrastruktúra (épületek, könyvtárak, laboratóriumok épülése), viszonylag szélessé váló intézményi és kari szintű autonómia, pezsgő szellemi élet biztosította a tudományos-kulturális felzárkózást. A pesti egyetem hihetetlen túlzsúfoltsága miatt állandóan napirenden volt a vidéki egyetemek alapításának kérdése. Először, 1872-ben Kolozsvárott kezdődött meg négy fakultáson az oktatás-kutatás. Ezzel párhuzamosan pedig rögtön elkezdték szervezni a második vidéki univerzitás létesítését is. Számos ötlet fogant a helyszínre vonatkozóan. De csak 1912-ben jutottak dűlőre. Ekkor rögtön két egyetem létesítéséről határoztak: a pozsonyiról és a debreceniről. Alább külön is foglalkozunk vele, hogy már a kolozsvári egyetem is milyen komoly nehézségek elé állította a pataki kollégiumot - különösen a jogászképzés terén. Ezek a problémák aztán hatványo- zódtak a közeli, református alapokra helyezett debreceni intézmény megalapításával. Igaz, ennek negatív következményei inkább csak a két világháború között éreztették hatásukat a Bodrog partján. Összességében az I. világháború végéig tartó időszak különösen izgalmas, valódi aranykora a magyar művelődés és iskolázás történetének. Nem állítható, hogy megbicsaklás vagy árnyoldal nélküliek ezek az évtizedek. Mégis, a magyar oktatási rendszer nemcsak kiépült, annak különböző iskolatípusai nemcsak megszilárdultak és országszerte elterjedtek, hanem valódi csúcsteljesítményre is képesek voltak. Nem véletlen, hogy nincs olyan magyar Nobel-díjas tudós, aki ne az ezekre az évtizedekre jellemző iskolákban és tananyag szerint tanult volna. Kevés olyan kivételes szakasza van például hazánk művelődéstörténetének, amikor a tudományos és kulturális vívmányokat szinte egyidőben tükrözte vissza az iskolában tanított tananyag. Ez ilyen korszak volt - kortárs írókat-költőket tanítottak irodalomórán. Súlyos következményekkel járt, hogy e fejlődésben az állam és az egyházak, illetve a nagy múltú egyházi iskolák nem alkottak érdekközösséget. Ez a súlyosbodó nemzetiségi és szociális feszültségekkel kiegészülve automatikusan magában hordozta a megtorpanás nem túl távoli vízióját — jól rímelve a dualizmus minden téren jelentkező kettősségére. A RÉGIÓ ÉS AZ EGYHÁZKERÜLET - A DIFFERENCIÁLÓDÁS ÚTJÁN Zemplén, s azon belül Sárospatak környéke a reformkori küzdelmek egyik meghatározó vidéki centruma volt. Mind kulturális, mind politikai tekintetben jóval nagyobb jelentőségre tett szert a térség, mint amelyre nagysága, gazdasági fejlettsége predesztinálta volna. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a borkultúra fejlődésének megtorpanását,
