Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Környezeti feltételek - Az állami oktatáspolitika kibontakozása és a modern oktatási rendszer kiépülése
112 FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA Tíz év veszély - az Entwurf kora Patakon A pataki hagyomány úgy tartja, a kollégiumnak kulcsszerepe volt a neoabszolutizmus elleni országos protestáns, majd pedig a magyar nemzeti ellenállás megszervezésében. Az kétségtelen, hogy a sárospataki iskola elöljárói alig titkoltan csak formálisan voltak hajlandóak megfelelni a bécsi centralizációnak. Már-már kihívóan jelentették például, hogy a könyvtár számára beszerezték az Entwurf által előírt tankönyveket - és eközben a cenzúrát megkerülve önálló tankönyveket publikáltak. Még a kollégiummal egyébként szimpatizáló kormányzati vagy megyei megbízottak is elborzadva tapasztalták, hogy milyen nyíltan veszik semmibe a német nyelvű oktatásra vonatkozó kötelezettségeket. Arvay József fogalmazta meg utólag, hogy az elöljáróság „kockára tette az iskola létét, hogy ne veszélyeztesse a nemzet érdekeit.” Es valóban: miközben a legtöbb jelentős református gimnázium (Debrecen, Nagykőrös, Kecskemét, Máramarossziget, Marosvásárhely) 1856-ban már mindenben megfelelt a legszigorúbb előírásoknak is, s így nyilvánossági jogot szereztek, Sárospatak hazárdjátékotjátszott. A politikai—elvi kérdésekben megmutatkozó szilajság azzal fenyegetett, hogy a nyilvánossági jog hiányában elnéptelenedik a kollégium. Ennek felvállalása annál is tiszteletre méltóbb, mivel az iskola szinte teljes kiürülése nagyon közeli élménye volt a tanároknak: a szabadságharc leverése után alig 150 diák merészkedett vissza a korábban tízszer népesebb iskolaépületbe. S a kényszersorozástól félve még ezek a diákok is gyorsan szétszéledtek, s csak hónapok múlva indulhatott meg a tanítás. A saját bőrükön tapasztalhatták tehát meg a tanárok az egzisztenciális megsemmisülés lehetőségét. Es ezt is felvállalva felvették a harcot. A vállalkozás pedig sikerrel járt. Az 1850-es évek második felében országos közüggyé vált a pataki ellenállás. A közismert író—tanár, Erdélyi János vezetésével nagyszabású ünnepséget szerveztek a kollégium háromszáz éves fennállásának megünneplésére. A hosszú, többéves előkészületek egyik meghatározó eleme volt, amikor 1859 decemberében négyezer vendég vett részt Széphalomban Kazinczy Ferenc születésének centenáriumi ünnepségén. De ez még csak a felkészülés volt a félévvel későbbi, kétnapos sárospataki rendezvényre: a korabeli becslések szerint mintegy 25-26 ezren keresték fel Patakot, hogy hitet tegyenek egyházuk és nemzetük függetlensége mellett. Az eredeti cél, a kollégium évszázados fennállásának megünneplése kiegészült a kollégium megmaradása melletti tüntetéssel. Es a reményteljes örömmel is: az iskola néhány héttel korábban kapta vissza az uralkodótól a szabadságjogait. Olyannyira, hogy 1883-ig kellett várni a középiskolázás törvényi szabályozásáig. Nem állítható, hogy az 1883:30. te. elfogadásáig nem születtek minisztériumi koncepciók és rendeletek a középiskolákra vonatkozóan, de a további tartalmi—szervezeti egységesítésre mindaddig nem került sor. Ráadásul az 1850-1860-as években kialakult gyakorlat hosszú életét jelzi, hogy az új középiskolai törvény sem módosította jelentősen a gimnáziumok tantervét, belső működésének jellemzőit. így például továbbra is túlsúlyt képeztek a latinra, vallásra, klasszikus stúdiumokra alapozott humán tárgyak. A reáliák csak kevesebb mint a tananyag egyharmadát tették ki. Az 1883. évi törvény fő újítása, hogy a korábban hatosztályos reáliskolát nyolcosztályosra
