Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Peregrinációs kapcsolatok
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 106 egy ottani kormányzati tisztviselő egyik fiának a magánnevelőjévé is lett. Később Komjáthy felső-borsodi esperesként emelkedett az egyházkerület vezető tisztségviselői közé. Hasonlóan gazdag és eredményes pályát futott be az 1829-1830-ban Göt- tingában járt Zsarnay Lajos későbbi professzor, majd püspök. Példáik azonban nem feledtethetik, hogy az egyházkerület a 19. század elejére elveszítette azt az anyagi grejét, amellyel elérhette volna, hogy legalább a pataki kollégium összes tanára, professzora beiktatása előtt külföldi tanulmányúton vegyen részt. Ugyanakkor a könyv- kultúra fellendülésével és a cenzúra fokozatos enyhülésével gyorsabben eljuthattak a Bodrog partjára is a külföldi tudományos, politikai, irodalmi művek. Ez ha nem is ellensúlyozta a peregrinációs kapcsolatok ritkulását, némi kárpótlást talán nyújthatott a reformkori tanulóknak és professzoroknak. A cseh—morva misszió A pataki kollégium külföldi kapcsolatainak történetében érdekes fejezetet képezett az ún. cseh—morva misszió. II. József türelmi pátense révén felszabadultak a Cseh- és Morvaországban élő protestánsok, ezentúl szabadon gyakorolhatták vallásukat. A korábban súlyos ellenreformációs nyomásnak kitett, száműzetéssel, börtönbüntetéssel fenyegetett cseh-morva hittestvérek mintegy 70 ezer főt számláló gyülekezetei a magyar reformátusoktól előbb lelkészeket, majd saját fiaik magyarországi oktatásában kimerülő segítséget kaptak. A pataki kollégium „cseh-morva missziója" ezáltal több évtizedes feladattá, majd kétoldalú kapcsolattá nemesedett. A kezdeti szervezési nehézségek és a tótul tudó diákok külföldre költözéstől való vonakodása ellenére már 1782 novemberében 11 ifjú útnak indult Patakról, s 1787-ig összesen további 38 újonnan felszentelt lelkész hagyta el hazánkat. A szórványos kivándorlás 1821-ig tartott, eddig az időpontig jobbára magyarok szolgáltak a cseh- és morvaországi gyülekezetekben. Bár az 1800-as évek első harmadának végéig viszonylag nagy rendszerességgel leltek magyar lelkészek Csehországban szolgálati helyre, a hosszú távú segítséget a cseh ifjak Sárospatakon és kisebb részben Debrecenben való tanulásának biztosítása jelentette. A Patakon tanulók számának meghatározása csak durva becsléssel lehetséges. Eszerint a cseh- és morvaországi diákok az első évtizedekben viszonylag rendszeresen keresték föl Patakot, de számuk évről-évre erősen ingadozott, és csoportjuk sohasem ért el jelentős nagyságot. Az 1830-as évek közepétől viszont szinte teljesen megszűnt a csehek, morvák itteni tanulása, csak szórványosan jelent meg egy-egy diák. Általában néhány felsőbb évet teljesítettek a Bodrog partján, előzőleg az elemi és középfokú tanulmányaikat otthonukhoz közelebb folytatták. Megegyezzük, hogy nem minden csehországi diák volt cseh vagy morva származású: az elkerült magyar lelkészekfiai az átlagosnál tovább, akár hat-nyolc évig is Patakon éltek. Ezek a lelkészgyermekek kiemelt gondoskodásban részesültek a pataki kollégiumban — ezzel próbálta az egyházkerület valamelyest kompenzálni az általában igen mostoha körülmények között, nagy szegénységben élő, missziót teljesítő lelkészek nélkülözéseit.
