Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus - Aedilis jövedelme - Reditus Templi-Rcditus Ecclesiae

A szőlő adás-vételének egy olyan eljárását ismerhetjük meg az egyházlátogatási jegyzőkönyvből, mely sokáig, egészen a 19. századig szokásban volt Hegyalján. A forrásanyagból megtudjuk, hogy 1639. március 4-én történt az adás-vétel. Miskolci P. István zempléni esperes, Tholnai P. István a pataki gyülekezet első lelkipásztora és Madarasi János tolcsvai lelkipásztor jelenlétében. A felek előre meghatározott időpontban jelentek meg, ahogy szövegünkben szerepel: „...akkorbeli Sudani főbíró képe, Sspke György előtt. ” A jelenlévők előtt vallást tettek szándékukról, és az adás-vétel után megitták a tudomány poharát. Ezzel tekintették érvényesnek a szerződést. Ha valamelyik fél megmásolta, felbontotta a szerződést, akkor 20 forint büntetést kellett fizetnie.

Az áldomást Tárkány Szűcs Ernő a következőképen írja le: „Eszerint az áldomás úgy folyt le, hogy az adás-vétel fő tanúja, akit a vevő kért fel, felemelte a borral telt poharat. Ekkor a vevőnek a vételárat le kellett tenni az asztalra, az eladónak pedig fel kellett vennie, s ha ezalatt a jelenlévők nem ellenezték az ügyletet, a pohár felmutatója áldást és szerencsét kívánt; a poharát kiitta, az üres poharat pedig lefordította.”1 99 Az áldomásivás, a birtokbavétel megszentesítését jelentette. Fontos megemlítenünk, hogy a 16-17. században a szőlőbirtok adás-vételével kapcsolatban sajátos szokások voltak elterjedve Tokaj-Hegyalján. Godolunk itt az áldomás, az Ukkon-pohár és a Tudománypohár fogalomra2110 199 200

199 Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Gondolat Kiadó. Budapest, 1981. 531-532.

200 Ujváry Zoltán: Az Ukkon-pohár felmutatása. In:Miscellanea I. Folklór és Etnográfia 89. Debrecen, 1995-121-129.; Tokaj és Hegyalja XVII. Tanulmányok Tokaj-Hegyalja múltjából. Tokaj, 1996. 213-217.

87