Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus - Campatiatoris Reditus
megbetegszik, akkor kötelesek a kollégák helyettesíteni minden ellenszolgáltatás nélkül. A gyülekezeti fizetést kell, hogy kapja a beteg lelkész. Ez megélhetésének alapja. Ez a rendszer most is jól működik. Campanatoris Reditus A harangnak fontos szerepe volt egy-egy település életében. Hírt adott, jelezte az istentiszteletek kezdetét, temetést, de azt is, ha veszély, ellenség közeledett vagy esedeg ítéletidő volt várható. Árvíz, tűz, vihar, ellenség közeledtével félreverték a harangot. A keresztyén egyház a 12. századtól tette kötelezővé a felszentelt harangok használatát. Voltak falvak, ahol nem épültek templomok, de voltak harangjaik, és a haranglábak környékén tartották a falu közösségének a különféle társas alkalmait. A harangokhoz az elmúlt évszázadok során nagyon sok szokás és hagyomány kapcsolódott. A jegyzőkönyvekből azt tudjuk meg, hogy a harangozást végezhették az iskolamesterek, a deákok és csak kevés helyen, pontosabban a nagyobb gyülekezetekben voltak külön harangozok. Az iskola- mester jövedelménél kitértünk a harangozásért kapott jövedelemre. Ezt a deákoknál is külön szerepeltetjük. A harangozó tisztsége kiterjedt arra a feladatra is, hogy a toronyórákat kellett gondoznia. Pl.: Gönc; Bodrogkeresztúr. Gönc, Abaúj vm. 1615 előtt: „E% bog)/ a város három forintot és bárom köböl búzát tartozik adni, és az órákhoz is tartozik gondot viselni. Emellett szüretben a barangolók bort szoktak kérni, és kinek-kinek szabadságában áll, asf adja, amit akar adni. Sokadalom beharangozásért 4 dénár. Esketésre való harangozástól eg) kalács jár és amit akarnak adni. ”IS} A hegyaljai gyülekezetekben fél-fél köböl bort kellett a haran- gozónak adni. Aki bort nem tudott adni, pénzt kellett fizetnie. Az ösz- szeg eklézsiánként változott. Volt, ahol 25 pénzt adtak, volt, ahol ettől kevesebbet. Tolcsván pedig azt a rendelkezést hozták, hogy a temetési harangszó ne legyen hosszú, mert a sok harangozástól elkopik a harang. Abban az esetben is magasabb jövedelem járt a harangozónak, ha nagyobb volt a harang. Nehezebb, súlyosabb harangot nagyobb erőfeszítéssel lehetett meghúzni. Külön juttatásban részesült az a harangozó, aki keresztelő alkalmával felvitte a keresztvizet a templomba: 185 SRKLt. Kgg. V. 15. 81
