Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus

tagjai konfirmáció után fizették a munkavégzés megváltására szánt ősz- szeget.

Telkibánya, Abaúj vm. 1615 előtt: „Garaspénz négy-négy pénz minden személytől, aki tizenkét esztendős felett való személy, akár férfi, akár leányzó, vagy asz- szp nyállat. ’’ 20

Beigétekőrös —» Kőrös (1994)-[Szk. Krutaia], Göm'ór vm.: ,Minden külön kenyeres garaspénzben hat-hat pénzt és egy-egy tyúkot adott. A garaspénznek harmada a Mesteré. ”’21

Agcsernyő —» [Szk.Cierna], Zemplém vm. 1641: „Harminchárom gazdaember vagyon Chiemőben, azok közül, aki szántóember, negyven keresztből, négy kereszt búzát, harminc keresztből három, húsz keresztből kettőt, tíz keresztből egy kereszt búzát ad. Aki búzát nem adhat, 18 pénzt ad, a garaspénzzel 20 dénárra telik. Aki búza kepét ad is a garaspénzt ugyancsak megadja. ”'22

Gyónógaras

A középkori egyházban szokás volt gyónás után a papnak adományt adni. Ez különösen „vízben hányó hétfőn”, húsvét másnapján volt szokásban. A protestáns zsinatok megszüntették a fülbegyónást. Az 1552. évi beregszászi zsinat „elvetette a fülbegyónást és megállapította a nyilvános bűnvallást.”* 121 122 123 Azonban ez a szokás még hosszú időn keresztül - a jegyzőkönyvek alapján - figyelemmel követhető a gyülekezetekben. Természetes, hogy lelkészi javadalmi tételként szerepel.

Tornagörgő —> [Szk. Hrhov], Torna vm. 1610 körül: „Gyónópénz e& esztendőben egyszer, úgymint vízben hányó hétfőn, minden külön kenyeres embertől két-két

pénz ”124 125

Palágy —* [U. Palagy], Ung vm. 1619-1621: ,fíinden külön kenyeres három dénárt ad, gyónó garasnak hívják. ”l2i

12(1 SRKLt. Kgg. V. 15.

121 SRKLt. Kgg. II. 6. 94.

122 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 233.

123 Kiss Áron 24.

124 SRKLt. Kgg. V. 15. 11.

125 SRKLt. Kgg. IV. 5. 50.

64