Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus
nádra. Annak utána, ami számos hal találtatik henne, annak két része a Prédikátoré, harmadik a halászoké. A fehér hal pedig mindenestőlfogva a hálásaké. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a halat a korszak egyik legfontosabb népeledelének tekinthetjük. Nagy mennyiséget fogyasztottak belőle böjt idején, tartósították szárítva, és a felesleget piacra vitték, távolabbi helyekre. A Bodrogközből halat és csíkot szállítottak egészen Ungvárig. A görög katolikusok böjt idején szívesen vásárolták. A vizitá- ciós jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy csíkot is szolgáltattak be, már a 17. század elején a Prédikátornak. A Bodrogköz csíkban gazdag területekkel rendelkezett, és az itt élők nagy kiterjedésű kereskedelmet folytattak. A csíkászatnak a 19. század végén a mocsarak lecsapolása vetett véget. Sárospatak, Zemplén vm.: ,A Prédikátor szabadsága, kinek adja mind rétét, s mind csíkos tavát. ”,m Rád —*■ [Szk.Rad], Zemplén vm.: ,A Tiefen, amely gáton a falu alatt általjár- nak, a közepén vagyon egy híd, ott varsát tartson, és örökre való halászó vize legyen a Prédikátornak. Bodrogszerdahely —» [Szk. Streda nad Bodrogom], Zemplén vm.: ,AzPaP tav<*- ban az kik kereskednek, nem igazán kereskednek. Az udvariak felszedik az tóban való vétereket, és az mely halból, csíkból harmadot kellett volna a pásztornak adni, az] elviszik belőle, és így sem az kereskedőnek, sem az pásztornak semmi nem marad. Ezfelől meg kellene ő Nagyságát találni, hogy ő Nagysága is vegye ki kezét belőle és az szolgáit tiltsa meg az violentiától. Szőrös Ferenc ez egész ny^ron mind halászott, csíkászptt, de semmit nem adott az pásztornak. Ez az constitutio az tóra, hogy három, vág1 négy embert szabadítson az halászatra, és csíkászatra esztendőt által az pásztor, azon kívül az kiket ott találnak, megfogja bíró uram és büntesse meg mint lopót. ”'02 Nagyon érdekes adatot tartalmaznak a vizitációs jegyzőkönyvek: a gereggye utáni lelkészi jövedelmet. Zalkod, Szabolcs vm. 1616: „Vagon egygeredgye is a marha delelőfarkon, melyet Kis őrbeny toroknak hívnak, Rosos Boldizsár anno 1616, bog papsághoz va^ geredge volt, hite után vallotta. ’TOi 99 * 101 102 103 99 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 8. SRKLt. Kgg. I. 3/a. 29. 101 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 143. 102 Történelmi Tár 85-86. 103 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 182. 59
