Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)

A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus

Munera

Sátoros ünnepi ajándék. Földesúrnak járt, de volt olyan hely, ahol a lelkészt is megillette. Baromfi, tojás, vaj, sajt, apróvad, bor stb. volt. Baskó, Abaúj vm. 1610 körül: ,y\mi a három ünnepet illeti, karácsonyt, húsvétot, pünkösdöt, a\ Űr vacsorájához egy icce borral, a Prédikátor asztalára pedig egy pint borral, azaz három ünnepre kilenc icce bort ad a falu. ’Kg Sárospatak, Zemplén vm.: „Három főünnep ajándéka: karácsonyé, húsvété, pünkösdé egészhelyestől egy tyúk, két félhelyestől ismét egy. ” * 69 70

Nyargaló zab

Az anyaegyházban lakó lelkésznek mindenkor el kellett látnia a filiákat. Ezért a kijárásért a gyülekezet ún. nyargaló zabot adott a prédikátornak. Ennek az eredete az ún. Jahrgeld, ami évi pénzt vagy természetbeni juttatást jelentett.

Debréte, Borsod vm. 1611 előtt: „Debreten a fizetés teljességgel olyan, mint Zent Jakabon, csakhogy ebben különbőz h°gy a kepés ember egy köböl zabot, a fél kepés fél köblöt ad a Prédikátornak, kit Niargaló zabnak hívnak. Ha a Pap ki nem akar járni, meg nem adják, mely dolog a Papnak szabadságában áll.,yo

6B SRKLt. Kgg. V. 15.

69 SRKLt. I. 3/a. 29.

70 SRKLt. Kgg. V. 15.